#1kep100szoJunius – 27. nap

“

Egyszerre lépünk
A szél szárnyán repülünk
Együtt ver szívünk

Váradiné Oláh Cintia

“

Lobogó sörényű paripák sodornak el a nagyapám ősz homlokára gondolva.
Visznek magukkal a végtelen pusztába.
Hatalmas szárnyaik az égbe repítenek
Pegazuskent a fenti világba.
Szárnyaló életek végtelen mezein
Átnyargaló boldogság mikor látom
Az apró csillagokat és benne az elvesztett
Életeket, melyek nem rég itt álltak velem
És figyeltek engem.

Edit Novinics

“

- Na, egy futóverseny, mit szólsz?
- Úgysem tudsz legyőzni! Eddig soha nem sikerült!
- Ne legyen olyan nagy a szád! Majd most legyőzlek!
- Haha, ugyan már, hogyan győznél le? Pont te?
- Igenis én foglak legyőzni! Érzem! Tán elfelejtetted, hogy Kincsem leszármazottja vagyok?
- Haha, te meg azt felejtetted el, hogy én is? Hát testvérek vagyunk! Ikrek!
- De a lovaknál ez nem is lehetséges...
- És mégis, bár ott is én voltam az első! Te meg a tepertő!
- De tegnap én ettem több zabot, így most simán legyorsullak!
- Haha, az igaz, hogy te ettél több zabot! De pont ezért nem fogsz legyőzni soha, mert állandóan csak zabálsz!
- Fogd be és fuss!
- Nem vagyok én Forest, haha, fuss inkább te! Kincsem 2.0!
- Ne gyere már nekem ezekkel a számítógépes dumákkal, tudod, hogy nem értem!
- Mert nem vagy elég gyors a fejlődéshez! Haha!
- Megállj csak...
- Mán megint futnak, mint a bolondok... - gondolta Kálmán bácsi, és rágyújtott a pipájára.

Szilágyi József

“

Hát teljesen elment már kendnek az a maradék esze is?! Jaj-jaj, pedig hogy mondta szegény anyám, hogy csak iszákoshoz ne menjek! Akinek meg már a nagyapja is az vót, nem lesz abból nagyharang! Édes istenem, csak ettől mentettél vóna meg! A két fiú, a gazdaság, a konyha, hát nem elég gond-baj ez...Egy jó szót nem kaptam kendtől érte soha! És most még ez is, még hogy két lovunk! Hogy az ég könyörülne már .. Hát honnan a jószerencséből telne minekünk két lóra?! Azt az egyet is csak nyögjük, biziskola már a lókolbász is eszembe jött! Még hogy két ló! Jaj, szegény anyám....

Andrea Gablyasz

“

Sebesen vágtató lángsörényű csikó,
szemgolyóm röpke aligmozdulása,
bénító pillanat, csontvelőig ható,
ledermedt szívem újraindulása.
Vad vihar kergette égenfutó pára,
érzelmek kusza változása bennem,
mint ahogy az ember élte alkonyára:
rohan az idő. Félrelökött engem...

Tünde Vágvölgyi

“

Nézze itt ez a hófehér, három lóerős. Na jó, almás deres. Környezetbarát, nézze, a por se száll utána.
Hogy drága? Nekem többe volt. A tartás, a tréning. A zabról nem is beszélve!
Mi? Kocsit is szeretne hozzá? Mit akar flancoskodni, hát jó hátasok ezek kéremszépen.
De ha nagyon akarja. Nekem nincs ugyan, de Hollókőn láttam egy pompás darabot egy pár napja. Az tán megvan még. Pont itt hirdették, ahol én a paripákat.

Bogi Tóth

“

LÓHALÁLÁBAN
Anyámnak igaza lett. Lassú vagy Laci, mindenről lemaradsz majd. Ezt mondogatta.
Mire elindultam leszedni a kertben a karalábét, megfásult, aztán milyen a fás karalábé, a fogunk törik belé. A szobanövényeim kiszáradtak, a kaktuszok is. A kutyám majdhogynem éhen veszett. Ki gondolta, hogy naponta enne. Én se eszek naponta. A nyolc általánost azért elvégeztem, igaz kicsit tovább tartott, de hova kapkodni.
Na meg ott van a Valika. Az én gyönyörű Valikám. Vele igazán repül az idő. Bár még csak tíz éve udvarolgatok neki, de már a házassággal nyúz. Pedig mondtam neki, hogy vele képzelem el az egész életemet, úgyhogy nem kell sietni. Ha van egy kis szerencsém, akkor anyámnak tényleg igaza lesz és lekésem a saját halálomat is. Akkor aztán élhetünk a Valikámmal szerelemben, amíg világ a világ.
Minek éljük lóhalálában a boldogságot? Aztán erre igen dühös lett. Hogy ő nem fog rám még ennyit várni, hogy ő inkább vár a hercegre fehér lovon. Nem szabadna azt a sok tündérmesét a lányok fejébe tömni, gondoltam. De most itt vágtat ez a három fehér ló, láthatóan igaza lett anyámnak. Mindenről lemaradok. Talán a halálomról is.

Hajni Tóth-Kiss

“

- Nézd, hogy bámul minket!
- Mindent elmond az az arckifejezés!
- A következő körben megállunk, Rocinante? Elvisszük egy darabon? Annyira szeretné!
- Ugyan, hova gondolsz, Pedro? Csak utolérte a karma! Ő talán megvárt minket a busszal, mikor úgy siettünk volna az orvoshoz? Már nem emlékszel, akkor milyen képet vágott, mikor becsukta előttünk az ajtót? Nekem három halál sem lenne elég hozzá, hogy elfelejtsem!
- Persze, drágám... de végül is részben neki köszönhetjük, hogy ilyen csodás testben születhettünk újra, te nem így gondolod?

Dóra Győri-Simon

“

mi egymás mellett
vágtázunk régóta- de
nem egymás ellen

Zsuzsanna Birovits

“

Már csak egy hasonszőrű társ kellene ide,
És mehetnénk máris sztárnak a Ben Hur filmbe.
Ja, és kellene még hozzá egy korhű fogat
Meg egy ultramacsó Charlton Heston másolat.

Agota Matyasfoldi

“

Olcsón vett póthajat a kollegám, igazinak tűnik amúgy, de mint megsúgta, póniszőrből van, és engem elborzaszt, hogy állatszőr lóg a fején, meg elszomorít, hogy egy póni most szőr nélkül maradt, de mindig jobb kedvem lesz, ha felgumizza a haját a fejtetőjére, és nevethetek, mert az ott egy valódi lófarok.

Sara Harka

“

szökken a szélben
vágtat a ló
föld szive dobban
hallani jó
nincsen a hátán
durva nyereg
kő a nyomából
mind kipereg
libben a farka
lába tucat
elviszi álmod
mint a huzat
nézi a gazda
arca kerek
upsz ez a vers meg
hű de remek

Károly Csaba

“

– Te, nem furcsa valami?
– Hagyjál már! Fussunk!
– De... Valami nem oké. Sokkal gyorsabban megy mellettünk a táj, mint eddig.
– Ilyen gyorsak vagyunk. Ne csodálkozz! Az egekben az adrenalinunk.
– Az is, de nem az... Ez a dobogás. Ez furcsa.
– Basszus! Ez lódobogás! Lovakkal üldöz az öreg! Kussolj és kapcsoljunk rá!
– Te!
– Mi van?
– Hátranéztem. Nem a dobogás a baj. Illetve de. Csak máshogy.
– Máshogy?
– Nem üldöz az öreg. Nézz hátra! Ott áll.
– Az anyját! Mi ez?
– A farkunk.
– Hogy nézünk ki?!
– Te lónak. Gondolom, én is.
– A vén kuruzsló! Csak mert loptunk pár almát, lóvá változtatott?
– Lóvá tett. Hahahahaha!
– Ahahahaha!
– Nyihahahaha!

Aliz Jámbor

“

Gyorsan lép a lipiczai,
Aranyban csillan a szőr.
Guszti bácsi el ne adja!
Idevonzzák a jó nőt.

Bárány Katalin

“

- Száguldás, Porsche, Szerelem, Száguldás..óóó..
- Na, mi van? Megőrültél? Mit káromkodsz? Méghogy Porsche! Sok kellene belőled, hogy utolérj egy ilyen csodát!
- Szedd a lábad inkább! A verseny kellős közepén nincs idő vitatkozni! Első akarok lenni!
- Persze, itt dúdolászol nekem, hahh én meg kiköpöm a tüdőmet...hhhallatlanhh
- Most hagytuk le huszadszorra a gazdit, még a kalapja is félreáll, annyira izgul, ne okozzunk csalódást.
- Gyerünk, még öt kör, azt már két lábon is...
- Még öt? Ebbe adtam bele mindent...
- Ne nyafogj már, az előbb még énekeltél. Talán a "Két pejló" jobb lett volna. Attól jobban beindulok... Száguldj! Most mutasd meg, mit tudsz...
- Hmmm, huuhhh, ne bírom tovább!...
...
- Anyaaa, nézd Pajtás elfáradt, kiveszem inkább a játékból... jöhet Foltos? Gyí, Foltos, gyííí!!!

Szabó Siklódi Lia Gabriella

“

Amikor együtt kezdünk futni, egy testté válunk, nem vagyunk már külön-külön lények, lovak, kollektív tudattá olvad össze elménk, egyszerre adja ki utasítást az összes lábnak, futunk, vágtatunk, lélegzünk, lüktetünk. Egyszerre dobban a szívünk, mert egy szívünk lesz ilyenkor, mi vagyunk a ménes. Egy orrként szívja be orrunk a levegőt, egy nagy száj fújtatja ki, egy horkantássá, egy prüszköléssé állunk össze, már túl vagyunk azon is, hogy mi vagyunk, már csak én vagyok, a ménes, szárnyam nő, és pegazusként belerepülök az égszínkék zabolátlanságba.

B. Hargitai Margaréta

“

Hé, pajtás, te is metafora vagy?
Igen, csak még kiforratlan.
Akkor forrjunk ki együtt, mi leszünk a meta forralók…

Lovász Krisztina

“

-Gyííte, Rigel! Gyííte, Altair! Gyííte Antares!
-Imrebá’, kicsit több átéléssel kéne…
-Benikém, úri huncutság ez, mennék má’ megetetni a csirkéket…
-Imrebá', ne csinálja ezt velem… még egyszer próbálja meg…, menni fog ez! Csapóó!!
- Gyííte, Rigel! Gyííte, Altair! Gyííte Antares!
-Gyerekek, álljunk le! Hová tettétek Aldebarant?! Meszikém, megint te szórakozol?

Emese Gyöngyvér Tóth