#1kep100szoJunius – 26. nap

“

Előttem van észak, hátam mögött dél,
Jobbra van a börtönrács, felettem az Ég.

Balázs Makkai

“

RELATÍVE EMLÉKEZNI
Kell margarin, az a kocka, vehetnék egy kis paradicsomot és paprikát. Jó kis lecsó lenne belőle. Anyu is, hogy szerette...
Nem is tudom, talán tojás és vécépapír vagy olaj volt inkább? Biztos, ami biztos veszek vécépapírt. Az nem vicc.
Néha direkt zsebre vágtam apám bevásárló listáit, hogy próbára tegyem. Folyton azzal hencegett, hogy az ő memóriája verhetetlen. Ilyen esetben hasznos tulajdonság, de ki akar mindenre emlékezni? Mindenkinek vannak az életében olyan történések, amiket jó lenne elfelejteni. Amiket aztán persze soha nem felejt el. Ez a lista úgy tűnik nem ilyen. Nem is fontos. Veszek, amit éppen megkívánok. Kit érdekel az a hülye lista!
Legalább nem üvölt rám, ha egy kis nassot dobok a kosárba.
Akciós a szőlő.
Ó guszta kis sajt.
A vécépapír az kell.
Chips vagy csoki?
Chips és csoki!
Csak körbe járom a középső sort.
FÁÁÁNK!
Bip-bip-bip...
Mennyi? Mi a fene került ennyibe? Semmi feleslegeset nem vettem. Eskü. A lista? Ott van az asztalon. Tejföl? Ennyi? Hát azt pont nem hoztam.

Hajni Tóth-Kiss

“

Mit nézel? Ne nézzél! Figyelj, kell valami? Lemegyek, oszt nézhetsz! Nem tetszik valami? Le tudok menni, várjál meg! Helló, megint nézel? Azt hiszed, ez a kis rács, vagy korlát vagy mi a franc, megfog? Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ. Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád.
Jó, ezt a két mondatot a Bródy írta, de ide kívánkozott. Ne akadj már fent mindenen, kedves olvasó. Nem plágium, csak idézet. Különben is mondtam, hogy a Bródy írta. Meg egyébként is, te mit nézel? Ne nézzél! Leteszem a billentyűzetet, oszt odamegyek. Mi? Hogy azt szeretnéd látni? Na figyelj, jobb, ha nem mondasz ilyeneket, mert bepöccenek. Nem hiszem el, hogy manapság milyen olvasók vannak. Eszem megáll.

Szilágyi József

“

Egész nap csak sétálgatok faltól falig... azaz izé... képszéltől képszélig. Közben folyton azon gondolkozom, hogy óvatosan lemászom és kicsücsülök a kép alsó szélére. Onnan kilógázom a lábam. Az nagyon menő lenne. De közben meg folyton aggódom azon is, hogy attól hogy oldalt nem tudok kisétálni a képből, alul még lehet, hogy kiesnék...

Bogi Tóth

“

Alattam harminchét méter,
Felettem kicsit kevesebb.
Mögöttem negyvenhárom év,
Előttem még három lépés.
Nyugatra a Jeruzsálemhegy,
Keletre a Temetőhegy.
Északról a lakáshitelem,
Délről a válóperem.
Jobbról a Munkaügyi Központ,
Balról előznek,
még látom a húszemeleteset.

Sölch Ágoston

“

Sosem gondoltam volna, hogy lesz olyan híd, amin az utolsó leszek, aki még átmehet a szakadék fölött. (Útlezárás)

Gabriella Curcubet

“

valaha
fényes kifutókon
vakuvillanásnyi
szépség
akartam lenni
újra és újra
másik ruhát ölteni
negyven éves ez a lila
kabát
de
a lépéseim
nem voltak elég
ruganyosak
azt hiszem ennyi volt
amin elcsúsztam
a magasságom megvolt
pedig
negyven éve járok erre
megnőtt ez a korlát is
azóta
nincs jobb témád, öcsi?

Judit Lents

“

Ez mit fényképez? A hidat? Vagy a szarvasbogarat a korláton? Nem hinném, hogy látja...
Engem fényképez... Vagy mégsem?
A fene egye meg! Engem is. Remélem, csak távolról. Nem szeretem, ha fényképeznek. Odadobok valamit. Nincs fényképem magamról, erre lesz másnak rólam.
Hülye vagyok. Azt hiszem, engem lát, pedig nem. De mi mást fényképezne? Az eget? A vasakat? Itt nincs semmi. Engem. Picit balra lépek, legalább azok a nyomorult rácsok takarjanak. Fényképezni való arcot másnak adott az ég, én jobb, ha a háttérbe olvadok.
Mindenki jobban jár, ne ijesztgessenek velem senkit!

Eszter Járfás-Fehér

“

Ha bárányfelhők
mind bégetni kezdenek:
megdördül az ég.

Sara Harka

“

-Apu, nézd! Egy tündér nézi a krokodilfejű vattacukorfelhőt!
-Merre, kicsim?
-Hát ott, fönn!
-Nézz a lábad elé, kicsim!
-De nézd! Most meg habcsók lett belőle!
-Elkésünk, gyere már…
-Ott meg egy tejszínszalag, olyat akarok enni! Ugorjunk fel, Apu!
-Kicsim, siessünk, el kell érjük a villamost…
-Hová megyünk? fel az égbe?
-Nem, kicsim.
-Habcsók-habcsók… felhő-felhő… Ezt most költöttem, tetszik?
-Nagyon szép, csak gyere-gyere…
-Apu, Anyának is megmutathatom?
-Mit, kicsim?
-Ezt a mesekönyvet.
-Hogy mit?
-Ami az égre van rajzolva…
-Azt hiszem, ez most nem fog menni. Tudod, hogy Anya elutazott messzire.
-És szerinted, ahol most van, ott látja ezt?
-Egész biztosan…

Emese Gyöngyvér Tóth

“

Mindenki felnéz, milyen szép az ég,
Fodros fehérrel szőtt ritka kékség.
Csak én látom, mit más nem,
Apró kis ökörszem,
Faágra röppen,
Onnan dalol önfeledten.

Váradiné Oláh Cintia

“

- Hát, szerintem elég hülye helyet választottunk a felhőalak-nézegetéshez, barátom. A híd egy csomó dolgot kitakar. Na mindegy. Szerintem ez egy elvisz-sérós, kunkori orros, szürke bozontos szakállas ürge, aki bottal jár, de a botot takarja a híd, csak a keze látszik.
- Hmm, nem rossz. Mondjuk szerintem meg Karl Marx tart éppen beszédet, és üvöltve kéri számon az individualizmus mételyében fetrengő mai társadalomtól, hogy az ő zseniális elvei miért vannak porba tiporva oly régóta, és miért tartunk az evidens pusztulás irányába.
- Hát… ha te mondod… mondjuk ehhez az értelmezési szinthez adhatnál még vagy két hosszú slukkot ebből a finom cuccból.

Agota Matyasfoldi

“

ki van kint? ki van bent?
ki van fent? ki van lent?
mi a rács? mit vigyáz?
mi a híd? merre visz?
balt és jobbot összeköt?
ég a földre költözött?
most lenézlek? te felnézel?
engem látsz? nézek rád.
messze vagy. itt megtalálsz.

Andrea Gablyasz

“

Átjáró a két part között,
Átjáró az ég és föld között.
Átjáró a való és elképzelt világ között.
Átjáró a mindenség fölött.
Átjáró a pokol és mennyország között.
Átjáró a veled való tekintet között.
Átjáró a léptek és képek között.
Átsuhanó idő között,
Melyet itt töltök a mostani lakók között.

Edit Novinics

“

#pillantásahídról
határon fityegsz
alattad dübörög a
mély. kísért, hogy élj

Horváth Ildikó

“

Mikor már azt hittem, elfelejtettelek
mikor amúgy elégedett vagyok
és éppen vállon veregetném magam
előtekeregsz a mosógépben felejtett ruhák szagából
rád markolok egy kabátbélésbe csúszott
összeszáradt zsebkendőben
és ha már itt vagy
napokig maradsz
a te hőd süt át a háton
amire tenyeremet feszítem
a te hangod csikorog a szemrehányásokban
beleragadsz a fejembe
újra és újra a nyelvemre jössz
húszéves sláger
régen szerettem
ma idegesít
akaratlanul kitűztelek agyam falára
anyák napi gyerekfirka
pedig ki akarlak dobni
mint egy kinőtt cipőt
a legrosszabbkor bújsz elő
színekből, hangokból és illatokból
mi lett volna ha
a felhőket ígéred elérhetetlen magasból
egy korlát mögül.

Aliz Jámbor

“

A segítő
Valaki mindig figyel.
Tudom. Akkor is, ha nem is gondolnám.
Eljöttem sétálni. A kedvenc hidunkra. Itt találkoztunk először.
Színes tulipáncsokrot tartott a kezében.
A szeme olyan kék volt, mint ma az égbolt. A felhők mögött szivárvány jelent meg, mint egy giccses, romantikus filmben.
Hogyan ugorhatnék le a mi hidunkról?
Egy fotós a hidat fényképezi.
Nem szeretném, ha megörökítené a halálomat.
Úgy akarok eltűnni, hogy senki ne tudja hová lettem.
Mint a felhők, amik kísérnek, bárhová is megyek.
Ott vannak, alakot öltenek, nevetnek rám, majd hirtelen alakot váltanak, és vicsorító fogakkal lesnek.
Előttem, utánam, fölöttem.
Ők mindig velem mozdulnak.
Valaki mindig figyel. Fentről.
És óvja a lépteimet.
Ma érezték, hogy nem lesz elég a felhőkből kitekintő szempár.
Ma egy fotóst küldtek segítőnek. Maguk helyett.
Vajon honnan sejtették, hogy ma, ma tényleg leugranék?

Zsuzsanna Birovits

“

Birtokolni akartál, felhőt a rács mögé zárni, elsétálok melletted.

Lovász Krisztina

“

Útjaink többé nem keresztezik egymást.
Te jobbra fordulsz. Én még tétovázok.
Körötted az ég és feletted a felhők,
ahonnan figyellek: part nélküli árok.

Dóra Győri-Simon

“

Ugorjak, vagy ne ugorjak, Istenem?
Rácsok közé szorított az élet rendesen
Mi végre vagyok még itt, mond el nekem.
Küldj jeleket, ha van még terved velem.
Egyik nap a másik után, sivár az életem
Mindenki itthagyott
Aki csak számított
És aki nem az már messzi tengeren
Nem gondol vissza arra, aki számára egyetlen.
Mi végre vagyok még itt?
Kell ez nekem?
Ugorjak, vagy ne ugorjak, Istenem?

Szabó Siklódi Lia Gabriella