Izgalmas kihívásba kezdett Lackfi János kreatívírás-kurzusának néhány résztvevője. Júniusban minden nap 100 szavas szöveget írnak egy fényképhez, amelyet én készítettem.
Ismerd meg néhány régi/új képemet, ismerj meg új írókat!
Legalább százat, napi száz szóban!
Virágok illata körbeölel
Levendulák között lépdel
A mező telis-tele élettel
Finom virágpor falatozók
Mohón isszátok a tegnapot
Gyűjtitek az erő-adagot
Zümmögitek a holnapot.
Szabó Siklódi Lia Gabriella
#1kep100szoJunius – 12. nap
“Levelem
Sara Harka
levedlem
neked.
Viadal
dúl
benned,
dalolva
engesztellek.
Nedvem
lelked
eledele.
Nevem:
Levendula.
“Levendula álmok lila tengerében,
Váradiné Oláh Cintia
Elmerengek az illatok ködében,
Vajon hova tűnt az allergia cseppem?
“Álmomban levendulásban jártam, mikor felébredtem, a saját kertemben is ezt találtam.
Borbála Gubicza
“A levendula
Bogi Tóth
Zöld levelein dúl a
Méhecske lamúr
“Hestegvidekenujrakezdok
Anikó Szabó
Tizenegy óra múlt. Nem a Nap állásából tudom, ott még nem tartok, de már rákerestem. Az okosórámat még nem tudtam levenni. Honnan tudnám, hogy hogyan aludtam, ha nincs rajtam? Ma például hetven pontot kaptam, pedig azt hittem, jól aludtam.
Tizenegyre már túl voltam a reggeli core izom erősítő tornán, egy autogén tréningen, egy superfood smoothien, két online meetingen, és három idegösszeomláson. Hívott a természet. Nem az, hanem az örök és egyetlen, a friss levegő, az egészség, a reggeli pálinka és szalonna melletti kilencvenhat év.
Azt miért nem mondta senki, hogy sár van, és hangyák, és meztelen csigák, és levéltetvek?
“Lila levendula mezőn
Edit Novinics
Átbujó aranyló fények.
Női léptek nesze
A végtelen virág tengerben.
Pergő szoknya széle
A szélben átsuhan a léten.
“Bevillan a júniusi illat, amely úgy csiklandozza az orromat, ahogy a levendulafagylalt íze a nyelvemet, valaha én is ilyen önfeledten lépdeltem a végtelen mezőn, nem rövidnadrágot vettem fel, hanem hosszú nyári ruhát és mezítláb voltam, így adtam meg a tiszteletet a természetnek. Végigolvastam az összes kommentet, élveztem, hogy mindenki hasonló, de mégis más szavakkal áradozik a képről. Aztán valaki beírta, hogy "ne dőljünk be, mert ha jobban megnézzük az árnyékokat, a fényesést, a kontrasztokat és ránagyítunk a részletekre, akkor láthatjuk, hogy ilyen a valóságban nincs, az AI jól átvert bennünket". Nem kellett sok idő, míg ez a komment került legfelülre legnépszerűbbként.
Sölch Ágoston
“Fannit a mezőn
Edit Ötvösné Németh
falatnyi szellő
kíséri csendben
kezében rebben
egy kismadár
Fanni a barna
hajában a tarka
röptű nyár
Fanni csak szalad
mellette sebesen
halad a rét
Fanni a kedves
szemében
nedves az öröm
most nem fél
Fanni most kicsi
szoknyája midi
megnő estére
az árnyéka
“Pipacsmezőn indult utam
Agota Matyasfoldi
Büdöskék közt fintorogtam
Sárga repce ölelt körbe
Zöld lóhere-rét követte
Búzavirág, szemem párja
Kapaszkodott a szoknyámba
Végül levendul-lilában
Szivárványom végigjártam.
“LILÁKBAN
Hajni Tóth-Kiss
Alig szűrődik be fény.
Éppen csak annyira, hogy lássam, testem felkavarja a port a szobában.
Egy padlizsánlila fotel rugóin ücsörgök.
Egyre csúszok közéjük.
A kárpittól már nem is látszom, teljesen elnyel.
Csendben, mint viharban a kabátot, úgy húzom magamra.
De becsípődik a bőröm a rugók közé, észre sem veszem és ellepnek a lila foltok.
Van egy ringlólila a vállamon, éppen ott, ahol két évesen neki szaladtam a tapasztalásnak.
Kerekedik egy ametiszt lila a csípőmön, éppen ott, ahol felhorzsolta a bűntudat.
Felszalad egy püspöklila a vádlimra, éppen ott, ahol tanyát vert a bizonytalanság.
Előbújik egy mályva a térdemen, éppen ott, ahol örök nyomot hagyott a hiány.
Felsejlik egy a fülcimpám mögött , de ez nem fáj.
Egészen halvány levendula.
Éppen ott van, ahol észrevétlen megjelent a ragaszkodás.
Ki kellene másznom ebből a fotelből, a levendula napfényben virágzik.
“Anya, húzhatom a pörcsis szoknyámat? Nem baj, hogy esik az eső! Hallom, ahogy énekel a szekrényben, azt énekli, hogy szereti az esőt, és nem baj, ha gumicsizmával veszem fel. Anyaaaaa, azt ígérted, hogy jövő héten felvehetem, és már jövő hét van, holnap lesz a ballagás, és a Balázs utána már iskolás lesz, és nem fogja látni, és akkor, hogy lesz ő a szerelmem? Pénteken minden lánynak hozott egy levendulaszálat, és azt mondta, hogy aki a legszebb, annak ma gyűrűt hoz, és én akarok lenni a legszebb. Te is azt mondod, hogy én vagyok a leggyönyörűbb a világon, és a pörcsis szoknyában tényleg. Naaa, anya, ugye felhúzhatom?
B. Hargitai Margaréta
“azon a nyáron amikor először
Károly Csaba
csábítottál el szedd magad levendulát
gyűjteni az apátsági birtokon már
szerelmes voltam beléd
egyetlen szálat se téptem le csak álltam
a méhekkel bezsongott réten és
figyeltem az illattakaró gyűrődéseitől
csíkokra szakadó napfényben
amint a legszebb virágokat kutatod
két karodat mintha ölelésemre
tártad volna szét pedig csak egyensúlyt
kerestél a térdig érő gyönyörűségben
ezt a pillanatot őrzöm még ma is
annyi év után
miközben a futárt várom dél és három között
a levendulás szörp méz és lekvár válogatással
amit karácsonyra rendeltél egy
webáruházban
“Virágok illata körbeölel
Szabó Siklódi Lia Gabriella
Levendulák között lépdel
A mező telis-tele élettel
Méhecskék raja ebédel
Finom virágpor falatozók
Mohón isszátok a tegnapot
Gyűjtitek az erő-adagot
Zümmögitek a holnapot.
“Emlékszem, hogy csalogatott a napfény és csalogattál te is.
Szántó Karolina
Emlékszem, eltitkoltad, hova megyünk, eltitkoltad, miért.
Emlékszem, csak annyit mondtál, ne törődjek semmivel.
Emlékszem huncut kacsintásodra, amikor indítottad a kocsit.
Emlékszem homlokráncolásodra, mert felhők gyűltek, de az eső elkerült minket.
Emlékszem, a levendulás mellett lehúzódtál. Kosarat vettél elő, pokrócot terítettél a fűbe.
Emlékszem a szalvétába tekert szendvicsekre. Nem hittem el, hogy te készítetted.
Emlékszem, hogy bodzaszörpöt töltöttél, egy darázs a poharam szélén egyensúlyozott.
Emlékszem, hogy a bokrok között sétálva csokrot szedtem. A virágokat később zsákba töltve a ruháim közé tettem.
Nyitom a szekrényt, orromat csiklandozza a lila illat, ujjamon gyűrű fénylik.
“lépem az egyet, kettőt, hármat,
Ángyán Péter
járom a táncot, s végórámat
minden lágy sasszéval odázom,
illat-morzsákon fut a lábnyom,
gyűjtöm a szirmok tarka csodáját,
színét élem, s néha fonákját,
hajnali ködpermet fátylában
ami kezeim közt, azzá váltan
szirmommal simítom meg a tájat,
a nyitány elmúlt, s hallgat a zárlat,
lépem a hármat, s újra az egyet,
rét-papiros margóján jegyzet,
szemeid vérágaiból látom,
ez csak az egy még, és nem a három,
leplem levetem, szólongatlak,
felsír tegnap ölében a holnap,
tartom az ütemet, egy, két, há' és
nyílik belső falamon száz rés,
nézd, ide teszem azt, ami odalett rég,
csak még tartson e kettős játék,
forgószeleket rajzol a vállunk,
egy s három közt kettőn állunk
“Nagy levegő, beszív, kifúj. Szem lecsuk. Egy levendulamezőn vagyok, minden békés körülöttem.
Szilágyi József
Anyaaaaa! Nem találom a matek füzetemet! Anyaaaaaaa! Te raktad el? Ma dolgozat lesz, kelleni fog!
Nagy levegő, beszív, kifúj. Szem lecsuk. Egy levendulamezőn vagyok, minden békés körülöttem.
Drágám, nem lelek tiszta zoknit, nem tudod esetleg merre lehetnek? Hogy a fiókban? Ott még nem néztem...
Nagy levegő, beszív, kifúj. Szem lecsuk. Egy levendulamezőn vagyok, minden békés körülöttem.
Anyaaaaa! Mára kell vinni a színespapír-csomagot az iskolába, meg kell még gesztenye is rajzórára! Anya, van nekünk itthon gesztenyénk, meg színespapírunk?
Nagy levegő, beszív, kifúj. Szem lecsuk. Egy levendulamezőn vagyok, minden békés körülöttem.
Anyaaaaa! Mit lehet enni? Nem kérek müzlit, Nutellát kérek! Palacsintával! Anyaaa!
Nagy levegő, beszív, kifúj. Szem lecsuk. Egy levendulamezőn vagyok, minden békés körülöttem.
“Levendulatenger hullámain Szélvészkisasszony lépdel, lábaival finoman érintve a lila-zöld habokat. Illatgyermeke kacagva röppen ki karjaiból, a Nap mosolyog rájuk boldogan.
Emese Gyöngyvér Tóth
“Beleharapok a nyárba
Aliz Jámbor
fogba nyilalló citromfagylalt
boldogság, ami fáziskéséssel húzza össze a torkot.
Beletaposok a nyárba
talpam alól nyírt fű szaga száll
néha fullánkját vesztett, támolygó méh.
Belemarkolok a nyárba
ujjaim huncut levendulák
belegabalyodnak itt-ott egy hajlatba
párnába lila illatot varrnak
évek múlva is leheli a molyrágta szekrény.
Leszüretelem a nyarat
befőzöm és elteszem
polcokon porosodik a napfény
ha beosztom, kitart decemberig
halk pukkanással nyílik a fedő
vékony celofán tartja vissza az emlékeket.
Zsebre teszem a nyarat
gyűrött szegélyű polaroid
levendulaszárat horzsoló szoknya
Mimi vagy Lili, már nem is tudom
egy könyvből csusszan ki költözéskor
a zúzmaráról becsorog a fény.
