#1kep100szoJunius – 11. nap

“

Nézze, én megszereztem magának a harci szekeret, ahogy kérte. Maga meg mit csinál? Lemegy vele az útról. Megfeneklik a sárban.
Van magának egyáltalán engedélye harci szekérre?
Mi? Hogy az úton jobban zörög, és meghallják?
Ember, hát nem is álcázta. A vak is látja, hogy jövünk.
Illetve, hogy itt vagyunk megfenekletten a sárban.
Hát hogyan fogjuk így leigázni a falut?
Gyorsan a lapátokat, próbáljunk szabadulni a sárból!
Mi az, hogy miért? Maga nem látja?
Már készülődnek az asszonyok a muskátlikkal.
Be fogják ültetni a pompás harci kocsinkat!

Bogi Tóth

“

Nagyapámnak lova volt.
Nem is akármilyen
Bandi névre hallgatott.
Olyan intelligens állat
Mely, mindig vigyázott rá,
Ha a szekere bajba került.
Aprókat lépett és lassan
Poroszkált, hogy a részeg embernek baja ne essen.

Edit Novinics

“

ÉPÜLŐ EMLÉKMŰ
Édesanyámban megkövesedett múlt pereg. Nyelőcsövén homokszemként apró karcokat ejtenek. A szerveit lassan őrlik fel. Azokhoz is ragaszkodik, amik könnyedén elhajthatók lennének, erős betonba ágyazza őket. Gyakran ellátogat a házhoz, ahol felnőtt. Most is ott áll. A múlt terhes torzóinak gondosan épít talapzatot, hogy mire élete véget ér, kiállíthassa mindet, a jövő generációi számára.
Egy csipet önostorozás,
Épp csak annyi keserűség, amit a könnyei felvesznek,
Egy leheletnyi gyűlölet,
Ízlés szerint félelem.
Az elhagyástól való szorongás? Az a titkos összetevő.

Hajni Tóth-Kiss

“

– Jani bá, azt hiszem ezt elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.
– Ugyan ecsém, ne ostorozd magad, miért mondod ezt? Nem kell ilyen fekete-fehérben látnod a világot!
– Hát, Jani bá nem veszi észre? Nem engednek be a faluba! Én mondtam, hogy rossz ötlet!
– Dehogy rossz ötlet, igenis kiváló ötlet. Csak ez a falu ilyen maradi. Itt csupa régimódi népek laknak. Nem is baj, hogy nem engednek be. De majd a következő, meglásd ecsém, ott majd sikerünk lesz.
– Jani bá, én lehet inkább kiszállnék, a szekér is megfeneklett. Ez biztosan egy jel!
– Még hogy jel? Egy fityfenét! Fiam, nehogy feladd ilyen könnyen! Az álmokat be kell teljesíteni! Különben mi értelme az életnek?
– De Jani bá, se maga, se én nem vagyunk egy Magic Mike. Nekünk nem fog menni ez a falusi sztriptíz show.
– Dehogynem, meglásd, a következő faluban!

Szilágyi József

“

Dédapám bognár volt. Tőle maradt a szeretetem a friss fa illata iránt. Ha megérzem valahol, szinte elemi erővel vonz. Most itt ülök a téren kiállított régi szekér mellett és álmodozom. Nézem a kereket, elképzelem dédapámat amint fát gőzöl, hajlítja, vasalja. Egyszer csak ott áll fölötte, rám kacsint.
- No, kisunokám, látod-e? Ezt a csapot ideje kicserélni, különben a kerék széthullik és a finom városi népek majd nem tudják legeltetni rajta a szemüket!
- Dédipapa! Hogy kerültél ide? Mesélj!
- Csak sorjában! Előbb a munka! Tartsd ide azt a deszkát!
Ekkor jócskán ráütök a kezemre, lábaim közé szorítom, hogy kevésbé kelljen szidni az eget.
Amit felnézek, Dédipapa sehol, csak a léc a kezemben és a friss fa illata. Isten tudja honnan…

Ildikó Károlyi

“

- Biztos, hogy ez az a ház?
- Persze. Pont, mint a könyvben.
- A könyvben nem volt szó semmilyen kocsiról.
- Milyen kocsiról?
- Erről, ami mögé elbújtunk.
- Ez nem kocsi. Szekér.
- Megragadtad a lényeget.
- Ne húzzuk az időt, holnap le kell adnunk az anyagot.
- Leadjuk anélkül. Miért kellene interjú? Összeollózzuk innen-onnan.
- Még soha senki nem csinált interjút vele. Nobel díjat is kaphatunk érte.
- Úgy érted, Pulitzert?
- Most te ragadtad meg a lényeget.
- Exkluzív interjú az utolsó vidékivel. Kihagyhatatlan.
- Odanézz, ott van! De várjál. Nézd csak! Terhes.
Akkor ennyit erről.

Anikó Szabó

“

Hoztál a boltból kenyeret? Miért ilyen fajtát hoztál? Nem volt olcsóbb? Most miért morogsz, hova rohansz? Úgy siettél, hogy beleragadt a szekér a sárba? Persze! Tudom, hogy nem akarsz krumplit hámozni!

Váradiné Oláh Cintia

“

Korhadt küllőt nem cserélnek már benne.
Turista-vonzó díszszekér része se lesz már sokáig,
Azt rebesgetik, két kétütemű Trabantot
állítanak oda majd a kocsi helyett
Az egyikre majd graffitizni lehet,
a másik szelfizéshez kell.
A korhadt kerék azt hiszi, hogy egy fészerbe kerül majd,
De már nincs fészer, csak garázs,
ott látják meg és viszik majd el
csinos dizájn-csillárnak
LED-es gyertyákkal felszerelve,
hogy újra hasznosan forogjon
és glóriának képzelhesse magát.

Agota Matyasfoldi

“

a múlt sorskereke
beleragadt a sárba
ma még elmozdítható,
van erőd hozzá?

Zsuzsanna Birovits

“

Kicsittöblettmaradhat
Megrekedtem az időben,
Mint a szekér Hollókőben,
Ihaj!
E-tudásom felületes,
Nem vagyok egy internetes
Duhaj.
Büszke vagyok, nem titkolom,
Nem vagyok fent a TikTokon,
Sebaj!
Jutúb, Fácse, meg mi van még,
Az én nekem bőven elég
Hepaj.
Veszek kolbászt dekagrammra,
Influenszet Instagramra,
Minek?
A seggemben sok követő,
Vagy minden ujjamra kettő,
Tipeg.
Nem hiszek a bitcoinban,
Mint az Isten, láthatalan,
Talány.
Csak kápé, max hitelkártya,
Kinyomtatott netbankszámla
Talán.
Nagyokos a ChatGPT,
Talált-e magára rímet
Vajon?
Mer’ ha nem, hát a határba,
Csússzon el egy jó nagy tábla
Szaron.
Ezt a verset gépbe írom,
Szakadjon le mindkét karom,
Azám!
Hogyha lefagy, megbaszhatom,
Falhoz vágom a laptopom,
Lazán.

Aliz Jámbor

“

Kerek az időkerék, kezdettől végig ér. Megy, amerre mennie kell, egyre csak forog. Valahol csak döccen, néhol elakad, megáll. Sebeket gyógyít és halállal karistol, rajtunk is keresztül-kasul fut, barázdákat harap arcunkba. Fogom a kezed, fogod a kezem, körben állunk, de lehet, hogy anyák és apák végtelen láncának tagjai vagyunk a világ kezdetétől a világ végezetéig, Ádámtól és Évától Éváig és Ádámig. Köztünk gördül át a kerék, olykor elszakít egymástól, de akad kötelék, ami erősebb, és olyankor az idő kikerül. Néha belendül, máskor egy fordulat az örökkévalóságig tart, és néha az összes pillanat egyszerre érvényes. Forog az időkerék, élettől életig ér, valamennyi életen át kezdettől végig ér.

B. Hargitai Margaréta

“

Kerékbe törni egy életet?
Lehet!
De mi végre, ha nem lehet
A tied?
Feketén, fehéren, napjaid
Telnek,
A színeket évek óta nem
Kéred.

Szabó Siklódi Lia Gabriella

“

Megállt az idő,
süppedős térben
lefékezett kerekek
időtlen idők óta várják,
hogy libbenjen a függöny,
táruljon az ajtó,
mozduljon a kapukilincs.
A kikövezett úton szaladj hozzám,
fejedről lecsússzon a kendő,
válladra omoljon hajad,
és arcod az enyémre olvadjon,
hogy érezzem könnyeid ízét.
Batyummal együtt ejtsem
lelkem terhét a földre,
hogy a fogságból való hazatérésem
első ölelésébe ájulhassak.
Fekete fehérbe dermedt
a ház, az utca, a kocsi.
Emlékeket fúj a szél.

Szántó Karolina

“

Mennyi borgőzt,
józanodást,
mennyi viszályt,
csókcsattanást,
hány kurjantást,
elcsitulást,
hidegrázást,
megtikkadást,
iparkodást,
bandukolást,
vén gerincet,
pólyásbabát,
jeges esőt,
szélcsapkodást,
derűs nótát,
tanácskozást,
emberszívet,
lódobogást,
riadalmat
és megnyugvást
hordott hátán
ez az öreg szekér.

Sara Harka

“

Idő kereke nyikorog-csikorog bennem,
nyökögve döccenget életem szekere.
Lelkem földbe ragadva,
küllőim elfáradtak.
Valaki lökjön-húzzon már ki engem
vagy végleg bennragadok e sártengerben…

Emese Gyöngyvér Tóth