#1kep100szoJunius – 13. nap

“

Hejj, Józsi, Józsi, mit meg nem teszek érted! Cukor nélkül iszom a kávét, a legkisebb lepényt választom a tálról, aztán indulok a reggeli táncba, hogy jó formában legyek neked, te meg mégis a lusta Julis farát stírölöd, te ganéj! Aszondod, a Manci tehenet juttatja eszedbe az édesanyád portájáról, de nem hiszek én neked Józsi, hejj, szerelmem, hát majd megmutatom én neked, kinek lesz a legszebb fara a vidéken, ide nekem még egy lepényt, aztán megyek is, mert vár már engem a cingár Sanyi, hogy az epedő kezeivel körbefogja a derekamat!

Dóra Győri-Simon

“

Erzsi néni lázasan szorgoskodott a konyhában. Pista bácsi kedvencét készítette, hisz aznap táncest volt a Kultúrban. Pista bácsi meg jó parti volt, kevés olyan dolgos ember volt a faluban, akinek nem a kocsmában ért véget a napja. Pista bácsi meg ilyen volt, így több öregasszony is szemet vetett rá. De a többiek nem tudták azt, amit Erzsi néni tudott. Ismerte a Pista bácsi ízlését, tudta, hogy a hasán keresztül lehet megfogni az öreget. Már korábban kiderítette mi a kedvence, így sütötte is a sok lepényt boldogan. De ez csak az egyik tétel volt Erzsi néni hódító stratégájában. Erzsi néni ugyanis azt is megtudta, hogy Pista bácsi nem csak a jó ételeket szereti, hanem a szép öltözékeket is. Így felvette az ünnepi viseletet is, azzal a csodaszép pártával, amit minden asszony irigyelt tőle a faluban. De hogy Pista bácsi ne higgye, hogy Erzsi néni egy maradi öreglány, a díszes népviselet alá egy vadiúj Victoria's Secret fehérneműt is magára húzott, amit még az unokájával rendeltetett az internetről. Hátha úgy alakul a dolog.

Szilágyi József

“

Juci néni tésztát dagaszt
elfogyott az összes garas
kiürült a ládafia
nem maradt csak egy kis pia
kupicával kezdte reggel
az ura meg dagadt fejjel
ébredt.
Kenyérlángos be’jó étel
ezen gondolkodott éjjel
langyos zsírral megöntözte
nagy kupacban várt a rőzse.
Fején díszes bóbitája
rezgett akár tokás álla
alatt kötött masni
nem fogtok így
éhen maradni.

Edit Ötvösné Németh

“

Nagyanyám kezenyoma
Lepény formába öntve.
Anyám nyújtott rétese
A számban elporladva.
A régi ruhák illata
A szekrény mélyen meglapulva.
Emlékük az életemet tarkítja.

Edit Novinics

“

Ez a néni a magyar nemzeti ekvivalense
A Rolexes indián főnöknek (esőtánc hattól minden este),
A Chanel illatú japán gésának a metrón,
A zenét Podról hallgató és játszó
fonatos perui pánsíposnak az aluljáróban,
és a 3D-s nyomtatóval készített dizseridún játszó ausztrál bennszülöttnek.
A lángosa extra finom kelttészta lisztből készül, villanysütőben, légkeveréssel,
És a hímzett blúzát már 30 fokos kímélő program lötyböli,
De a zsír mangalica és az íz a keze gyúrása miatt páratlan és megkérdőjelezhetetlen.

Agota Matyasfoldi

“

Ídesistenkém! Hogy le vagy fogyva te gyerek. Hát nem etet otthon rendesen a Klári? Mondtam én már látod az elején, hogy ne vegyél el városi lányt. Nem tudnak azok főzni. Milyen koleszterin? Hát nem úgy van az ember kitalálva, hogy becsülettel egyék? Úri flicflanc. Na majd a mama süt neked, csak üljél le ide mellém kisfiam. Nem fáradtság ez, ezért nem értem a Klárit sem, én öt gyerek mellett tudtam rendesen főzni, ez meg kettő mellett sem...
Jaj, szűzmáriám, nézzed csak, hová tűntek a szép húrkák a hasadról? Van ott három, van ott három, de öt alatt, nem férfi a férfi. Ezért van csak kettő gyerek. Nincs energia. Isten nyugosztalja drága apádat, neki volt energiája, minden nap többször is, hogy az ördög vigye.

Hajni Tóth-Kiss

“

Ha a falura gondolok, lángosillatúnak érzem. Ezt gyúrta a Mama minden vasárnap a csöpp konyhája közepén, a félrehajtott csipketerítőjű asztalon. A bukóra nyitott ablakon behallatszott a baromfiudvar kot-kot-kotkodácsolása, a szomszéd egy szem tehenének múúúja, és az utcán lődörgő cigánygyerekek óbégatása is. Itt ez volt a csönd.
Jól jegyezd meg, hogyan köll, mondta a Mama minden alkalommal, és én tényleg figyeltem.
Kémleltem a sodrófa komótos oda-vissza görgését, és a tészta fokozatos elvékonyulását. Lestem a Mama izmos felkarjait, melyeket bármelyik férfi megirigyelné. Megcsodáltam az ujjai közül havazásként aláhulló két csipetnyi lisztet. Közben a konyharuhával hessegette a legyeket, mert sosem találta a csapót. Messziről méregettem a rémületesen bugyogó, forró olajat a sparhelten.
A Buksi kutya be-be dugta a szalagfüggönyös ajtón az orrát a sisteregve sülő tészta illatára, mire a mama cifra ripakodást hajigált feléje a levegőben. A buksi pedig békével hátrált, úgyis tudta, csenek majd neki egy csücsköt a finomságból.
Nem állt meg a munka, csak ha felzengett a fagyiskocsi, olyankor a fél falu kisietett a járdára, csörgő apróval a markokban. Kinél unoka volt, azt küldte. Szerettem a fagyiskocsit, de még inkább szerettem a Mama tésztáját.
Ha kisült az összes lángos, egészre tártuk az ablakot, hogy kitáncoljon a szag, és a Mama visszahajtotta a csipketerítőt.
Bár tíz éve már, hogy felköltöztem a fővárosba, de a hagyományt az ember magával viszi, bármerre is lézeng a nagyvilágban. Ugyanolyan cifra ripakodásokat hajigálok a konyhapultra ugró macskám felé, miközben kilapogatom a lidlis fagyasztott lángostésztát, hogy bedobjam a fritőzbe.

Sara Harka

“

Gyere ide, Zsuzska,
nyújtsd ki a pici kezed,
eszi mama, kicsi szive,
cupákja!
Tűrd fel az inged,
na, mit ad a mama neki,
finomat, lelkem
virága.
Hogyha e tészta
készen lesz:
fokhagymát rá
bővibe tehetsz.
Babukám, kincsem,
gyere ide, Zsuzska ’szt
törőd kezed mama szok-
nyájába!

Ángyán Péter

“

Na, csinálod már azt a fotót? Puccban nem szoktam tésztához nyúlni, de ha már ilyen híres vagy te, lelkem, kiteszed a képemet, hogy ország-világ lássa, hozzak szégyent az uramra? Na, még hány kell, fiam?
Eszem megáll, milyen gyönyörű gyermek, hogy tudná ez az ökröket hajtani a mezőn, a bikát a szarvától fogva tenné helyre, erre ilyen fekete gépeket nyomogat s kukucskál beléjük egész nap. Hát fiatalembernek való munka ez? Ej, lennék én fiatalabb...
Na jó, a jóból is megárt a sok! Má' legalább ötszázszor megnyomtad azt a gombot, mi a francér' kell annyi kép rólam? Az ötszázból majd kettő lesz jó?
Meg ke' tanulni lángost sütni, fiam, így, ne! Ez egytől-egyig mind jó!

Eszter Járfás-Fehér

“

No oszt tudod-é édösfiám, mitől szép a palóc ásszony? Figyejjed csak meg az öltözetem! Rendessen keményített az ingválljam, oszt a tiszteletedre a szebbik garályist köttem a nyakamba, meg diszesebb szakácskámot. Lássa-é a szemed? Ím hol a szoknyám fölött. Mifelénk e rövid, oszt a pár ropogós alsó szoknya miatt, mikó vonulunk, ollyan a farunk ringássa, hogy a férfinépnek eszibe se jut másik faluba kereskedni!
No, meg csudájjad meg a fékötőm is nyugodtan. Amikó Petőfi meglátta, azt mondta, itt csinyátat az ásszonynak is.
De én mán hejába bújtatom a mejjemet fehér kötött lájbiba. Azután mán nem fordul csak vénkecske. Azé bécsalom én még a szemrevaló! Mert illyen krumplilángost nem eszel máshol édösfiám. Béjötté te is igáz-é?

Danyi Zsuzsi

“

Végül tényleg kiköltöztem vidékre. Az okosórának egy életre búcsút mondtam. Született egy lányom, aki él-hal az édességért, és lett egy morgós férjem. A Géza. Na, jó, nem morgós. De férjnek férj. Akinek van, az tudja, hogy ez mit jelent. Most itt állok beöltözve, és próbálok autentikusan kinézni. Fogalmam sincs, hogy hogy kell. Ez a két milleniál meg eszetlenkedik itt a kamerával. Youtube-ra akarnak videót készíteni a vlogjukba az utolsó vidéki családról. Azt mondták, hogy ezzel tuti megnyerik az Év Influenszere díjat. Már csak egy baj van. Fogalmam sincs, hogy mit csinálok. Egyet tudok csak biztosan. A bögrében nem kávé van.

Anikó Szabó

“

Jönnyek ezek a touristták, ín meg vehetem föl a szíp ruhaámot. Pedig ennek a puccos fejviseletnek a gyöüngyei is hogy birizgájják a nyakamot. Meleg is ezen a forro napon. És meég a kamence is hogy melegitt. De ín süttöm szivessen. Adom becsületvel.
Ereő egeszseg!

Bogi Tóth

“

Üjjé’ le kicsinyt, lelkem, korán jöttél. Jó leszek-e? Kiöltöztem, kiöltöztem, persze, hogy kiöltöztem, nem minden nap kerülök be az újságba. Nem is oda lesz a kép? Poros fólijába? De te nem vagy ilyen perverz, ugye? Múltkor a Manyikát állította meg egy, hogy segít cipelni a szatyrokat. Jaj, ne tudjad meg, a zebrán megfogta a kezit! Ha nem, hát nem, jó lesz az a kép a porbafingóba is. Igyá’ előtte egy kis pályinkát! Ilyen szép bögrébű se? Még ilyet hallani! De kenyérlángost csak esző! Érzékeny vagy a glutényra? Akkó ne féljé’, az nincsen benne. Vagy má’ ebbe is becsempézi a Soros?

Aliz Jámbor

“

jó volt
ahogy anyám tanította
jó volt
hogy a lisztet kétszer átszitálta
jó volt
hogy az élesztőt padkán futtatta
jó volt
hogy a tésztát hólyagosra gyúrta
jó volt
hogy utána pihenni is hagyta
jó volt
hogy aztán sokfelé szabdalta
jó lett
mert lapátra is tette
jó lett
mert zsír helyett kemencén sütötte
jó lett
mert pörccel, sajttal díszítette
jó lett
mert ezúttal nem a kutya ette

B. Hargitai Margaréta

“

A kékvirágos bögre többre vágyott. Tündöklését hiába várta a reggeli asztal díszeként, még a nyugtató esti teához is valami kis csészét vettek le a polcról. Gyermeki duzzogása az évek során keserű beletörődéssé terebélyesedett, mint Joli nénje lángostésztája a skanzen asztalán. Hiába, ennél többre senkinek nem kellek! – gondolta – Ragadós izében kell tocsakodnom, csak arra vagyok jó, hogy a felvert tojást vagy az olajat belőlem kenegesse a tésztára a háziasszony.
-Ezt a receptet még drága Nagyanyámtúl tanultam, kedves. Nézze, még a bögréjét is kincsként őrizgetem, csak akkor szedem le a polcrúl, ha az ő ételeit készítem. Milyen szépen ragyog most is!

Emese Gyöngyvér Tóth

“

Kislányom, gyere csak ide,
Ide, ide, csücsülj erre a székre le.
Figyelj csak, mit tanítok ma neked,
Ebédre és ha marad, vacsorára is lepény lesz
Vasárnap lévén a szép ruhát nem vesszük le,
Hadd legyen a lepény tiszteletére,
Így ni szépen megdagasztjuk,
nem baj, ha lisztes lesz a szép ruha,
víz van bőven, majd kimossuk.
Hogy miből mennyi kell,
ki tudja, a szem a mérce,
Hagyd, hogy a kezed érezze,
ha valami kell még bele.
Aztán pikkpakk kész lesz,
egyszerű, mint az egyszeregy,
Csak győzd sütni,
ha házad népe enni kezdi,
Nem vérszagra, hanem lepényre gyűlnek majd.
Isten áldjon gyermekem,
kívánom, hogy sok ilyet tanulj el tőlem.

Szabó Siklódi Lia Gabriella

“

Liszt, só, tej, tejföl, élesztő,
Az igazi házi tejbe nem kell cukor, ébresztő!
Gyúrjad, gyúrjad, hadd kapjon sok levegőt!
Ettől lesz foszlós, majd megtölti a bendőd!
Keleszd meleg helyen, formálj belőle gombócot,
Olajos tálcán nyújtsd, ne aprózd el a dolgot!
Így ni, már sütheted is!
Együnk hozzá fokhagymát, tegyünk rá tejfölt, sajtot is!

Váradiné Oláh Cintia