#1kep100szoJunius – 24. nap

“

– Rögzítetted a kötelet?
– Igen, de nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
– Ne légy már ilyen ünneprontó! Jó buli lesz!
– Figyelj, biztos elbír ez a korlát?
– Most arra célzol, hogy kövér vagyok?
– Dehogy! Nálad van a festékes lufi?
– Persze, mind az öt. Az a disznó megfizet, amiért lecserélt arra a nőcskére. Nézd, milyen gyanútlanul trécselnek az asztalnál!
– És a futók nem lesznek útban?
– Majd úgy lendülök, hogy kikerüljem őket.
– Az egyik ismerős. Te, az ott nem a munkatársad, aki ellopta a projektedet?
– De, tényleg ő! Na, adj csak még öt lufit!

Váradiné Oláh Cintia

“

– Krhhs.. Kakukkfióka hívja a Bázist. Kakukkfióka hívja a Bázist. Vétel.
– Itt a Bázis. Vétel. Mi a helyzet Kakukkfióka? Vétel.
– Te vagy az Béla? Vétel!
– Nem használunk neveket Kakukkfióka! A 'Hogyan legyünk kémek munkafüzet' első szabálya, elfelejtetted? Ne égess már le, rögzítjük a vonalat Kakukkfióka!
– Oh bocs Bé.., akarom mondani Sakál, de elfelejtetted mondani, hogy vétel. Vétel.
– Vétel. Mit akarsz Kakukkfióka? Vétel.
– Hát csak azt akartam megkérdezni, hogy biztosan jó embereket figyelünk meg? Vétel.
– Hát a Bázis szerint igen, miért? Vétel.
– Tudod Bé.. akarom mondani Sakál, szóval tudod, hogy cukros vagyok. Vétel.
– És? Vétel.
– Hát a megfigyelt személyek meg csak ilyenekről beszélnek. Édes kis mézespuszedlim, Kis cukorborsóm, Drága kis habcsókom … kezdek rosszul lenni. Hányingerem van. Vétel.
– Kitartás Kakukkfióka, kitartás! B6 van nálad? Vétel.
– Ő is jön? Vétel.
– Nem a Ferire gondolok, hanem a vitaminra. Vétel.
– Hehe, te is elcseszted, Béla! Vétel.

Szilágyi József

“

Figyelj, János! Be kell, hogy valljak neked valamit!
De ne sértődj meg kérlek, és ne is húzd fel magad, a te korodban már vigyázni kell... csak gondolj az együtt töltött szép napokra, jó?
Tudod lehet, hogy nem más ez, mint kapuzárási pánik, mert mostanában sokat vacakolnak odalent a kulccsal...
de kit érdekel, hogy mi az ok? A lényeg, hogy rémesen unlak, drágám! Úgy érzem, az élet veled teljesen kilátástalan. Azaz: mindig ugyanaz a panoráma vesz körül!
Szép, szép, nem mondom, egész sokáig kielégített, amit adni tudtál, de sajnos, igaz a mondás, miszerint Salma Hayeket is unja valaki...
Nem, nem magamtól találtam ki, egy ipse szakított ezzel a szöveggel pár hete a kávézómban. Azóta is ezen agyalok. És igaza van! János, én téged unlak.
Rájöttem, hogy változtatnom kell, mielőtt teljesen elmegy mellettem az élet. Ki kell végre mozdulnom! Lassan betöltöm a száztizenhármat, nem várhatok tovább... Alig láttam valamit a világból, pedig ez az ország rajong a kilátókért. Tárt karokkal fogadnának mindenütt... Milyen lehet például a Balaton?
Hogy hogyan akarom csinálni?
Ezek a tökmagok itt folyton futkároznak körülöttem. Föl-le mászkálnak rajtunk. Nem lehet ez olyan nehéz. A sport frissen tart és állítólag idősebbek is elkezdhetik. Ne bomolj, mi az én száztizenhárom évem a te tízezreidhez képest? Jó, majd lassú sétával kezdem. Elsőnek például leballagok a Dunához. Megnézem közelről is, hogy úszik el a dinnyehéj. Aztán megyek tovább, amerre a szívem húz!
Nem, hiába mondod, nem vagyok kőszívű! Csak a szívem már nem érted dobog... Hogy vár a Mont Blanc? Ugyan, ne dőlj be a pletykáknak!
Akkor van-e számodra remény? Hogy várj-e rám? Ahogy érzed, kedvesem. De én most elhagylak Janikám, akárhogy is csimpaszkodsz az alapzatomba, elhagylak édes aranyom, pá!

Dóra Győri-Simon

“

- Na, mit vártok?
- A pasasnak csengeni fog a telefonja.
- És?
- A felesége hívja, balhé lesz.
- A kiscsaj kiveri a hisztit?
- Ki, ha nem lépünk közbe. Fegyver is van nála.
- Megöli a pasast?
- Ezért vagyok itt. Úgy intéztem, a szomszéd fáról a kakukkfióka lefossa a csajt a csengetés előtt két perccel, de valami közbejött és a hívással még várni kell tíz percet, úgy üzente Angélika. Nem tudom, mi legyen. A fióka nem bírja tartani.
- Várj, a mieink kb. akkor rohannak majd itt visszafelé. Elintézzük ketten. Az enyémnek a vércukorszintjével baj van, de még nem érzi. Mikor visszafele rohan, itt fog elájulni.
- Jaj, ez zseniális! A hölgyem orvos, amíg ellátja, cseng majd a telefon.
- Izgalmas nap a mai! Egy annyit szóljatok be a központba, hogy további hátráltató bonyolításoktól óvakodjanak. Narancssárga helyzet!

Eszter Járfás-Fehér

“

„Hhh… hhh… hú, ezt nem sejtettem,
hogy pont itt issza a kávéját.
Hhh… hhh… rá kell kapcsolnom,
hadd lássa, mit veszített.
Hhh… hhh… nem is értem, hogy
tud leülni egy ilyen csenevésszel.
Hhh… hhh… ennek alig van
karja, simán lenyomnám.
Hhh… hhh… kár, hogy levágatta a
haját, hosszan és kiengedve jobb volt.
Hhh… hhh… én hoztam neki ezt a
piros pántos táskát olaszból.
Hhh… hhh… talán nem is engedett
el teljesen, ez jó, jelent valamit.
Hhh… hhh… vajon még a
telefonjában is benne vagyok?”
– Hhh… hhh… kicsim, igyekezz,
ne maradj le állandóan!

Károly Csaba

“

HÁROM KILÁTÁSTALAN LIMERICK
1.
dzsenifer figyejjé, imádlak,
hajjak meg, kívánom a szádat,
kávédat puszild be 'szt
húzzunk az erdőbe,
megmasszíroznám a bokádat
2.
elek, most miért futsz előlem,
jobb vádlim már kissé erőtlen,
azt mondtad kocogás,
nem világcsúcs-futás,
meg hát a körmöd is benőtt, nem???
3.
úristen mennyi idióta,
én meg csak állok itt mióta...
mennék, de nem tudok,
kőpárkányom vacog,
körülvesz sok humán pióca

Ángyán Péter

“

Amikor legutóbb erre sétáltunk, büfé még nem volt itt. Fapadon üldögéltünk otthonosan. Emlékszel, hogy a fasorról egyszerre jutott eszünkbe Mendelssohn? Aztán ahogyan felérve a hegytetőre széttártad kezed a panorámára mutatva: egyszer ez mind a tiéd lesz! - szétáradt bennem a nevetés és közös életünk kályhameleg-derűje. Szerettem a te füleddel hallgatni az erdei hangokat és ha a szemeddel néztem a világra, megelevenedett az élet mindenhol. Te inkább azt mondtad, hogy azért látom meg a szépet a világban, mert az már eleve bennem van. Veled még félve is felmásztam a magasba, hogy lássam a hétköznapok semmiségét. Most is itt vagyok. Ideje ugranom.

Emese Gyöngyvér Tóth

“

Tükröződések
1.: Csak futok, és nem figyelek semmi másra. 10 km nyugalom és jelenlét. Néha hátranézek Dorkára, megvan-e még.
2.: Basszus, hogy nekünk pont ebben a dögmelegben kell futkároznunk! Geri észre se veszi, hogy lemaradtam. Mennyivel szívesebben ülnék ott az árnyékban egy jegeskávéval! Miért velem akar készülni a maratonra? Miért játszom el, hogy élvezem? Mire lefutjuk a mai adagot, úgy nézek ki, mintha gőzmosodában dolgoznék. El fogom veszíteni. De ha nem jövök vele, kivel fut? Biztos Vandát hívná.
3.: Eltettem a mobilom. Ha az asztalra támaszkodok, előrehajlok, akkor tudja, hogy figyelek. Néha visszakérdezek. Olyan kedvesen néz rám. Megbocsátott.
4.: Nem tudom, hogy kezdjek bele. Úgy igyekszik, megesik rajta a szívem. Inkább lefutnék egy maratont, mint hogy megmondjam neki. Ma nem. Inkább holnap.

B. Hargitai Margaréta

“

Szádhoz emeled a csészét,
mintha nem a spinét néznéd,
ám ez nem egy kapucsínó,
látszik a szemed, te disznó,
pofád nagyobb, mint a bögre,
ugrok, mint hiéna dögre.
*
A torta közös. A kávé nem.
Valami baj van, azt hiszem.
Nem szólalt meg percek óta,
máskor másodperc a kvóta.
Össze fog veszni a tortán,
látom a kezem a torkán.
*
Lemaradok, ne végy észre.
Mért nem vágják fel két részre?
Mármint a tortát ők ketten.
Rám nézett a srác. Mit tettem?
Itt sem voltam! Ezt a palit
üldözöm, ki rám se szarik.
*
Követnek egy jó ideje.
Nem tom, ki, de van tüdeje.

Aliz Jámbor

“

Igazad volt, megérte felkaptatni, tényleg szép innen a kilátás, egész más perspektívából látni így a világot, elmorfondíroztatja az embert, haha, eszembe jutott egy mulatságos kis gondolat, tudod, milyen lenne leugrani innen, biztos szörnyet halnék, haha, csak viccelek, akkor nem kellene hazamennem a Bélához, meg a három kis drágasághoz, igen, annyira szeretem őket, igaz, néha megőrjítenek, komolyan megőrjítenek, már azt se tudom, önmagam vagyok-e, de hát ők a szemem fényei, főleg a legkisebb, tudod, most vagyok tőle először távol, mióta megszületett, és nagyon édesek a kis lábai, meg a visítása, hát, ebben is igazad volt, veszettül kellett már nekem ez a rövid kiruccanás, jó, hogy elhoztál, de most ideje hazatérni, igen, ideje lemászni, nem fogom levetni magam, természetesen nem leszek öngyilkos, haha, legalábbis nem itt és nem most, ugyan, ne vedd komolyan, badarságokat hordok össze, indulhatunk, de vajon honnan kellene ugrani ahhoz, hogy túléljem, csak pár hétre kórházba kerüljek, jó sok hétre ágynyugalomban, mondjuk egy törött csigolyával, haha, csak tréfálkozom, de szerinted honnan, mondjuk a második emeletről?

Sara Harka

“

Fentről nézve az eltörpült embereket
Másnak hat az elsuhanó lábnyom
Másnak látszik a fejekben megbújó
Apró gondolat.
Lenti élet a sok kocka között
Egy apró töredéke a sok megélt
Mosolynak és szerelmes szavaknak.

Edit Novinics

“

fentről nézünk le vagy lentről nézünk fel?
csak nézőpont kérdése
ott vagyunk, ahol lennünk kell.
mindig
lent fent
kint bent
rend
lesz

Zsuzsanna Birovits

“

Nézőpont
Szerintem korlát, azt mondod mellvéd,
úgy érzem gátol, szerinted megvéd,
amit körém építettél.
Egy lépés lenne, hogy megtudjam végre,
hogy megértsem végre, át kéne lépnem,
amit körém építettél.

Judit Lents