#1kep100szoJunius – 4. nap

“

Álmomban szivárványszín buborékföldön jártam. Mindegyik tökéletes volt a születésétől az elpukkanásáig, és egyik sem akart tovább élni, több lenni, habzani, dalolni. Néhányan óriásra nőttek, de ehhez behabzsolták a szomszédaikat. Néhányan lilán vagy kéken adták vissza a fényt. Néhányan az általuk körbezárt levegőt ízlelgették. Tökéletesek voltak, törékenyek és megismételhetetlenek. Nyári hópihék.

Agota Matyasfoldi

“

Anyaaaaa, azt mondtad, választhatok valamit! A joghurt, az nem valami. A joghurt reggeli! És reggelit enni kell. Cukorkát akarok. Nem olyat, az csípős. Nem olyat választok, amit te választanál. Neked a dolgozóba adnak pénzt, vehetsz magadnak. Én meg csak egyet kérhetek. A joghurt nem ér. A csokoládé se,mert azt meg ahelyett választottam, amit a nyuszi hozott, de megetted. A rózsaszín cukorkát akarom! Nem baj, hogy rágó van benne, nem fogom lenyelni. Anyaaaa, ne fizess még, a rózsaszínt akarom!
Itt ülünk a kocsiban. Nézem, ahogy a lányom rózsaszín rágógumi könnyei belepnek mindent. Az egyik a szélvédőre pottyan. Az a legszebb.

Anikó Szabó

“

HINNI
-Milyen színű a lélekvirágod?-kérdeztem.
-Rózsaszínű, egy kis szederrel és mentával körítve.
-És a tiéd?
-Az enyém buborékszínű. Mindig azt az oldalát mutatja, amelyre a lelkemnek szüksége van.-feleltem
-De egy buboréknak nincs is színe!-kiáltott fel csodálkozva.
-Az én lelkemben van. Mindennek van színe. Egy buboréknak is. De csak annak mutatja meg magát, aki hisz benne.-feleltem neki, és megsimogattam a fejét.

Zsuzsanna Birovits

“

Reggel elhatároztam, hogy pozitív leszek. Celluxszal felfelé húztam konokul lefelé mutató ráncaimat, és kiléptem a lépcsőházba. Az arcomba csapódó bejárati ajtót, amit az alsó szomszéd időzített, zöld szellőnek éreztem. A buszra felnyomuló, egymás jókedvébe könyökölő tömeg kék szőlővé változott, amin a kövérre érett szemek kinyomják egymást a fürtből. Az elvárásairól prédikáló főnököm rózsaszín labdaként pattogott előttem egészen ebédszünetig. Az ébredéstől számított ötödik órában bezúzták a pozitív gondolkodást. Volt röhögni, köcsög, kérdezte egy feszesre húzott ököl, mikor átsétáltam az aluljárón a kedvenc pékségem felé. Már nemcsak pazar színekre bontottam az emberi gonoszságot, hanem a tört üvegen keresztül még viccesnek is láttam.

Aliz Jámbor

“

Ezernyi gömbben angyalok kara énekel harmóniát. Körbe-körbe körözve állnak, szállnak, zengenek, hangjukkal megtelik minden vízcsepp gömbje, s minden sejt rózsaszínje. Szőlőszemek leve-zamatja s a nyár ősszé érő napfénye ölelő dalukban. Tisztaságuk a tél hóragyogása, tánclejtésük a nyár dallama. Szeretek hunyorogni, ezernyi apró részletével egy más világ nyílik meg bennem. Nem kevésbé igaz. Falevelekben ragyogás, virágokban illatolás, szirmok simogatása, gyermekarc.
ni, itt egy kérdőjel, s kétségem kiváncsisága által kiszakítottam magam a kegyelemből. Megérte? így kellett lennie vagy engedhettem volna, hogy tollpihe legyek Isten lehelletén…
mily távoli s mily közeli, ha felzeng a Harmónia… bennem

Emese Gyöngyvér Tóth

“

tanka
nagy örömében
kristályok és csillagok
születésekor
az örökkévalóság
ura buborékot fúj

B. Hargitai Margaréta