Izgalmas kihívásba kezdett Lackfi János kreatívírás-kurzusának néhány résztvevője. Júniusban minden nap 100 szavas szöveget írnak egy fényképhez, amelyet én készítettem.
Ismerd meg néhány régi/új képemet, ismerj meg új írókat!
Legalább százat, napi száz szóban!
romlás, vagy élet
elég jól boldogultam eddig
annak eldöntésében, hogy
mi a jó és mi a rossz
de most az iránytűm vacakol
és csak toporgok ,
ki segít megítélni, hogy
amin majd belépek, ha merek,
az a széles, vagy a szűk kapu-e
Judit Lents
#1kep100szoJunius – 18. nap
“Egy vagyont öltem abba, hogy enyém legyen a legpompásabb kastély. Felkerestem a legkiválóbb építészt, a legnagyszerűbb kőfaragót. Az ajtóra fordítottam a legtöbb energiát, az év színét kevertettem ki rá, a legzseniálisabb kováccsal hosszan tervezgettük a díszítést. El is készült, pazar lett, valóban pazar. Napok óta kerülgetem és gyönyörködöm benne. Belülről is megmutatnám önöknek.
Bogi Tóth
Csak tudnám hova a francba tettem a kulcsot?
“Elkészültem: a legkisebb ajtó,
Tünde Vágvölgyi
érkezésem megírta a sajtó.
Ruhám piros, mert igy kérte Apu
(a boltívvel átölelő kapu).
Pozícióm fő, bizalmi állás,
aki rajtam átjut mégse hálás.
Kilincsemet markolásszák folyton,
inkább lennék ajtó fönt a Holdon!
A zsanérom nyikorog és fáradt
(Ráncolom is a szemöldökfámat).
“Ha előtted bezárul egy kapu
Szabó Siklódi Lia Gabriella
Ott nincs dolgod
Ne verd bele az orrod.
De ha mögötted zárult
Ott tanulnod kellett
Gazdagabb lettél
Egy tapasztalattal
Vagy egy élménnyel.
Csalódtál?
Fuss neki újra!
Addig vizsgázhatsz,
Amíg kedved tartja.
Ha győzöl,
Te leszel a nap sztárja.
Megérdemlem perceket
Csokorba szedheted.
De ne bízd el magad!
Jön a következő feladat.
Tele lesz meglepetésekkel,
Csak győzd leküzdeni
Az akadálypálya kihívásait.
A végén tudni fogod,
Hogy a jóra,
várni kell,
De érdemes!
“A kapu, ahol soha nem léphetek be. Én zártam be, mégis kint rekedtem, a kulcs meg bent maradt. Segítsetek!
Lovász Krisztina
“Tárd ki szárnyadat,
Edit Novinics
Hatalmas nőtt karodat.
Fekete pántod szorosan körbe öleli oldalad.
Kilincsed ékesen díszíti arcodat.
Mély vörösre színezett álmokat.
Fekete vasszerkezet nyikorogja
a régen megélt napokat.
Átjáró a kint és bent között.
Folyosó a mélység és magasság között.
“(Jn 10:9 Én vagyok az Ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik, és Bejár és Kijár majd, és legelõt Talál.)
Eszter Járfás-Fehér
Te vagy a kenyér,
Te vagy az út,
Te vagy az Erő,
Te vagy a kút,
Te vagy a Forrás,
Te vagy a víz,
Te vagy a szellő,
Te vagy az íz.
Te vagy az akol,
Te vagy a fű,
Te vagy a mennyország,
Gyönyörű -
Te vagy a reménység,
Te vagy az ablak -
Te élsz bennem,
de meghagytál magamnak,
A kezed vagyok
éhezőnek, vaknak -
Te vagy az ajtó,
Ki-be járok rajtad
Kinyitlak másnak,
Őrizel magadnak -
“Albérlőt fogadott Tódor, az óriás,
Dóra Győri-Simon
bérlője törpe volt, bizonyos Tóbiás,
Tóbi a bányából jó későn járt haza,
amikor Tódin már rajt' volt a pizsama,
feküdt az ágyban, meséket olvasott,
nem akart felkelni. "Hallhatod, horkolok!"
Ám Tóbiást ez nemigen érdekelte,
ő addig dörömbölt, míg be nem engedte.
Volt persze kulcsa, de fent volt a kulcslyuk,
el sose érhette, törpe volt, tudjuk.
Tódor a felkelést harmadnap megunta,
fontolni kezdte, hogy Tóbiást kirúgja,
keres új albérlőt, magasabbat talán!
Kitesz egy hirdetést, rögtön százat talál.
(Olyat ki fizet is? Az már nagyobb talány.)
Tóbiás e hírre bizony felzokogott,
közel volt a bánya, szerette e lakot,
kérte, hogy leljenek valami megoldást!
Így vágtak AJTÓt az ajtóba. ( S nem egymást!)
“Van az az ajtó…
Danyi Zsuzsi
Tudod!
Van az az ajtó, amit
rácsuktam, hogy élni tudjak.
Tudod,
jól be is zártam,
festettem rá szép dolgokat,
hogy szeretni tudjam
zárt állapotát.
Néha megsimogatom gondolatban.
Talán emlékszel,
mi van mögötte?!
Tudod,
ami mögötte van, egészen jól viselkedik.
Megszokta, hogy zárva van.
Általában hagyja
szépen eltelni a napokat.
Csendesen eszembe juttat, észrevétlen emlékezik,
néha, apró pillanatokra
belémmar picit.
Nem is fáj. Igazán!
Tudod,
vannak olyan napok is,
amikor egyszerűen megsemmisíti az ajtót.
Olyankor mindegy mit csinálok!
Érzem, ahogy egy pillanat töredéke alatt
elhamvad az az ajtó,
és ami mögötte van,
égetve lüktet bennem.
Tudod,
az nagyon fáj!!
Néha annyira, hogy elindul a könnyem, és ordítani szeretnék.
Nem tehetem,
nem árulhatom el.
Ha kitombolta magát,
újra rácsukom az ajtót.
Tudod,
az ajtó főnixmadár.
Hamvából támadó, oltalmazó.
Megszerettem.
Része lett az életemnek.
Mint, ahogy az is,
ami mögötte van.
Tudod!
Mert ajtód, talán épp emiatt is, valószínűleg neked is van.
“Bozont úr bezárta hitvesét, bezárta őt,
Edit Ötvösné Németh
mikor elindult a messzi vásárba,
tíz napig tartott az út, éjszakára
mindig behúzódott egy fogadóba,
ahol akadt egy-két jó falat a szemének,
gyomrának, az összes ízlelő szervének.
Hol szőke, hol barna, vörös is, szálkásabb,
vagy gömbölyded egyre ment.
Bozont úr sokat gondolt bezárt hitvesére,
bízvást abban, hogy biztonságban tudhatja,
a vásárban még több és erősebb zárat vásárolt.
A nadrágjában történő változásokról
nem kívánt tudomást venni.
Majd elmúlik - gondolta.
Csak vakarta és vakarta.
“- BÖZSI NÉNI! CSÓÓÓKOLOOOM! Itt a tyúk! Meghoztam! Bözsi nééééni!
Szilágyi József
- Te, biztos, hogy itthon van?
- Persze, hogy itthon van, azt mondta mostanra hozzuk a tyúkokat. BÖZSI NÉÉÉNI!
- Jó, de mi van, ha elment valahová?
- Mégis hová ment volna? Öreg már, nem megy az sehova. Csak a templomba, de most szerda van, nem vasárnap. Meg különben is, jönnek valami rokonjai, azért kell a tyúk. MEGHOZTUK A TYÚKOT!
- De mi van, ha alszik?
- Elcipeltük ezeket a nyavalyás tyúkokat idáig, fizesse ki, oszt alászolgája. Utána aludhat. Meg hát aludjon majd a sírban.
- Te, és mi van ha tényleg meghalt?
- Eredj már, az ilyen vénasszonyok sose halnak meg. A Bözsi néni is vagy kilencvenszáz éves.
- Úgy érted boszorkány? Vagy zombi? Én fosok a zombiktól, ha Bözsi néni zombi, akkor nekünk annyi.
- Zombi neked a nagyanyád. Dehogy zombi. Csak süket. BÖZSI NÉÉÉNI! ITT A TYÚK! JÓÓÓNAPOOOT!
...
- Jövök már Petikém, nem kell úgy ordítani. Nem vagyok én süket. Na, meghoztátok a tyúkot?
“1. Bent
B. Hargitai Margaréta
A kapu a hátizsák szája, amikor kilépek, kifordul a hátizsák, a bélés lesz kívül,
mikor belépek, befordul a zsák, a színe kívül kerül.
Én a világom belsejéhez vagyok varrva,
nem tudok eltávolodni, amikor kimegyek a kapun, akkor sem.
Saját lelkem, testem által tapadok a világra,
mikor kijövök, tulajdonképpen akkor is bent vagyok.
2. Kint
Mindig van valami a kapun kívül.
Zúg a szél, csapkod a villám, pöfögnek az autók, sírnak a babák, száguldanak a mentők, veszekednek a szerelmesek, lőnek a katonák, robbannak a bombák, lezuhannak a repülők, gyerekek mennek óvodába, kutyát sétáltatnak kiskamaszok, templomba sietnek nagyszülők unokáikkal.
A kapu bezárva és kinyitva is tökéletes.
“ahová közeledsz,
Ángyán Péter
faragott kép az,
biztos mozdulatok
vésték ki,
az idő botját
nekitámasztva
nézte, ahogy a kő
repedést vérzik,
rajta beléphetsz
és ki-bejárhatsz,
tenyered mélyét
hagyhatod itt,
belekarmolhatod
önmagad árnyait,
csókolhatsz rá
vágy-graffitit,
örömöd, kínod
idehozhatod és
várhatod azt, hogy
tárul a mély is,
faragott kőbe vasalt
zsalukon rég
hetvenszer hét
zárban a mégis,
mindazt, ami bent
hűsítő csend,
vasba beporzott
szirmok tartják,
s mozdulatod még
tétova súlyain
egyensúlyoz
halk omegát
“Két kidülledt halszem bámul rám, hatalmas száj szippant befelé pokoli torkába, Buffalmacchio freskója sem lehetne fenyegetőbb. Lovagsisakból szorongó kalózfej lesz: lefittyedt bajsza fordul át hangvilla ívébe, rezgő hullám kedvesen huppan egyet fölötte. A veszteglő sivatagi dromedárlábak nem engedik, hogy itt a szépség szabadon ki-bejárkáljon. Pedig brüsszeli csavart csipke finom díszei tűnnek elő, sehol egy ránc, csak a téglavörös kelme gyönyörű lejtése. Akár palota kitáruló kapuja is lehetne mindez. Ha a szívemet nem barokk fűzőként hordanám.
Emese Gyöngyvér Tóth
“Ahogy öregszem,egyre tovább tart a készülődés. Régen elég volt egy kis szempillaspirál,és málna ízű szájfény. Ma már három órával többet kell készülődnöm ahhoz,hogy harmadannyira jól nézzek ki,mint régen. Meg kell tanulnom jobban bánni az alapozóval. Elüt az arcszínem a nyakamtól. A szememre a legújabb divat szerint csipkés sminket fogok készíteni,a videó szerint nagyon egyszerű. Az ajkaimra meggypiros árnyalat kerül,a hajamat pedig még este becsavartam,hogy a két hullám szépen keresztezze az arcomat.Már csak a számra kell egy szolid lakat,és máris én leszek a legnépszerűbb dáma a buliban.
Anikó Szabó
“Meg kellett várnom az alkonyat leplét,
Agota Matyasfoldi
elzavarnának, ha korábban jövök.
Látni akartam ezeket a díszeket,
nagyapám kovácsolta őket régen,
apám mesélte, gyerekként segített ő is,
kicsi volt, a tűz-etetés volt a dolga.
Nagyapám nagyon büszke volt, hogy
az ő munkáját választotta a gróf,
nem ám valami talján bamba kovácsét
aki csak a markát tartaná.
Nagyapám minden egyes díszelem hátuljába
vésett egy kis rovást, kunkorral a végén,
sosem hal meg, mondta, az emléke
fennakad a kunkorok horgán
dzsinnként beszorulva fa és vas közé.
Most pedig itt állok végre a kapu előtt,
végigsimítom az elemeket,
nagyapám kezét és apám tüzét.
“Hatalmas volt a szívem és dísztelen
Aliz Jámbor
beengedtem rajta bárkit
ha kopogott
ha csak át akart menni
ha az árnyékában akarta tapizni a carpediemet
vagy megsemmisítőn lehugyozni a küszöböt
a sok ki-be járástól pergett a peremén a vakolat.
Kitöltöttem piros vassal
felcicomáztam
álljon meg előtte mindenki
kongassa meg
fényképezze le
tegye rá a tenyerét
de ne tudjon bejönni
hagytam ablakot a legtetején
hogy be lehessen látni
befuttattam díszráccsal
ha bekukucskált valaki
kirúgtam alóla a létrát
senki sem próbálkozott többet
bepöttyözte a rozsda.
Emberléptékű ajtót nyitottam a duplakapun
rendes zárral és kilinccsel
de a valódi bejárat egy eldugott repedés
az is jelszavas.
