Izgalmas kihívásba kezdett Lackfi János kreatívírás-kurzusának néhány résztvevője. Júniusban minden nap 100 szavas szöveget írnak egy fényképhez, amelyet én készítettem.
Ismerd meg néhány régi/új képemet, ismerj meg új írókat!
Legalább százat, napi száz szóban!
Keresem azt a hosszú barna hajú lányt, aki június 19-én,
hétfőn reggel 8 és 9 között a 23. számú villamosra rohant,
de kitört a cipője sarka, mire elkeseredetten beledobta a kukába,
zokogva és káromkodva,
hogy akkor ö most hogy menjen, nem is fog odaérni, hát persze, hogy nem,
merezismindig vele történik,
ez lett volna az utolsó esély, de naná, hogy elbénázza, mer ő semmire se jó,
pedig most már annyira figyelt minden részletre, és akkor tessék,
most a cipösarok, mer mértisne,
pont arra nem gondolt, hogy őt még szaros cipősarok is cserben tudja hagyni.
Jelige:
A srác, aki várja vissza a fehér színű, 43as, hernyótalpas edzőcipőjét.
Andrea Gablyasz
#1kep100szoJunius – 19. nap
“Futok, hogy elérjem. Pedig ráérnék elmenni a következővel is. De ez a kedvenc járatom a 1353-as járat a 23-as vonalon. Úgy állnak össze a számok, minha a Mars és a Vénusz együttállása lenne. Ha kétszámjegyűekre bontom és növekvő sorba rendezem, akkor, 13 23 53. Csupa prímszám. Úgy érzem, hogy ezen a járaton bármi megtörténhet. Lehet, hogy pont rajta utazom, amikor hívnak a rég várt állásajánlattal. Az örömtől és izgatottságtól mosolyra perdül majd a szám. Ebbe a mosolyba szeret bele a szemben utazó helyes srác. S hogy ne bízzuk a véletlenre egy kisebb döccenő egymás karjaiba rendez minket. A Fővám téren már együtt szállunk le majd. Lángost eszünk, nevetünk és lottózunk. Megjátsszuk a 6 13 19 23 53-at, mert ez a mi szerncsejáratunk és szerencsenapunk.
Bogi Tóth
“2023 nyarán került sor a világmegváltó eseményre. Egy futóversenynek indult, amelyen a hagyományos futók helyett a gép és az ember mérettetett meg. Egész konkrétan egy villamos és egy hosszútávfutó személyében. A verseny híre felpörgette a fogadóirodákat, az élő közvetítés milliókat ültetett a képernyők elé. A tét ugyanis hatalmas volt. Ha a villamos nyer, akkor a Mesterséges Intelligencia átveszi az irányítást a világban, ha az ember, akkor marad minden a régiben. Meglepő volt ez a verseny, hisz senki nem erre számított a gépekkel kapcsolatban. A sci-fikben sokkal vérengzőbb volt a hatalomátvétel. De ez az MI humánusabb volt. A vérontás helyett ez a futóverseny döntött el mindent. Mint Dávid és Góliát esetében.
Szilágyi József
Végül a verseny csúfos bukással zárult. Az emberi versenyző ugyanis – egy fatális hiba miatt –, nem a jó irányba kezdett el futni. A villamos, és így a Mesterséges Intelligencia simán nyert. Majd beköszöntött egy humánusabb kor.
“Sárga villamos zakatol.
Edit Novinics
A hangjára az agyam kattog.
A Duna partján kanyarog,
Komótosan csúszva követi a vas szalagot.
Fémesen élesen csikordult a féke.
Csúsznak az utasok egymásra,
Mint sorba rakott dominók egy rakásra.
Elé ugrott egy fekete hajzuhatag,
De a gép lassan tovább haladt...
“Néha egy pillanaton múlik, hogy találkozol egy régi osztálytárssal. Nem voltatok valami jóban, de most mégis örülsz neki. Sokat változott: meghízott, a szeme fátyolos lett. Mi van veled, kérdezed, ő pedig elmeséli két percben az elmúlt húsz évét. Majdnem hajléktalan lett, hiába a diploma, két nyelvvizsga. Lelkileg totál megreccsent, amikor elhagyta a barátnője. Most sincs melója, jó lenne valami otthonról végezhető, mert sokszor alig van ereje kikelni az ágyból. Ha gondolod, fussunk össze valamikor, mondod, mert lehet, hogy tudnék neked valamit, de most rohannom kell, mert el kell érnem azt a villamost. A volt osztálytársad bólint, és hosszan integet utánad.
Wölfl-Molnár Eszter
“Ne siess, mert elkésel
Szabó Siklódi Lia Gabriella
A villamos meg rádcsilingel,
Furakodhatsz az utasok között
Ülőhely után kutatva,
Persze, hogy hétfő reggel ez
Egy lehetetlen küldetés lesz.
Aztán dúlva fúlva veheted
A nap gördítette akadályokat.
Kell ez neked? Kell a francnak!
Ne fuss hát, légy egy kicsit önző,
Hagyj még egy fél órát magadnak,
Nyugodj le a...igyál egy kávét
Vagy sétálj és szellőztess
Nemsokára jön a következő,
Így is úgy is felvesz...
Szép hétfőt kívánok Neked!
“Utolsó tétek, hölgyeim és uraim, aztán riennöváplü, senki többet harmadszor, most már csak drukkolni lehet, az urat megkérem itt a kettes ülésben, hogy kicsit finomabban bíztassa a hölgyet, csinos, csinos, de ez mégsem a fradiújpest, vannak itt kiskorúak is, látom, Fannika épp tövig rágja rózsaszínre lakkozott kisujjkörmét, a kisujjával, ha minden igaz, az előbb még a kapaszkodót simogatta, anyukája figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a jármű tisztaságáért és Fannika későbbiekben esetleg bekövetkező hányós-fosós éjszakájáért társaságunk semmiféle felelősséget nem vállalhat! Figyelem, az ajtók záródnak, a lábakat tessék elvenni, meg kell mondanom, a hölgynek a tornacipő ellenére nincs esélye, nem is volt, tessék csak nézni, ahogy pont az orra előtt zárok, kevesen csinálják ezt utánam ilyen precizitással! Érthetetlen miért rázza az ökleit, maguk a tanúim, hogy teljes testi épségben várhatja a következő járatot! Hogy micsoda emberek vannak...
Dóra Győri-Simon
“"Apu, ez se 23-as!" kiáltja az 5-6 éves kisfiú mellettem. Kinézek a sínre: én még a villamost se látom. Lehet, hogy öregszem? Míg a szemüvegemet törölgetem bedöcög a villamos. Elgondolkodva szállok fel, leülök, behunyom a szemem, és zakatolva elindulunk, el, és rohanunk előre térben es időben...
Tünde Vágvölgyi
“épp-ség
Judit Lents
azt mondod, mindig rohanok,
pedig én csak épp el akarom érni,
amit épp akarok,
most épp egy villamost,
máskor egy előléptetést,
de ezekhez rohanni kell,
szerintem te meg túl sokat
tökörészel,
épp ellentétes az élettempónk,
ezért azt
végképp
nem értem,
miért futsz utánam mégis,
miért épp utánam
“Állj meg Kálmán, és adom a jegyem,
Váradiné Oláh Cintia
Csak adj időt nekem!
Állj meg Kálmán, és kapsz egy epret,
Most vettem...
Most vettem a közértben.
Ihász Gábor: Állj meg kislány című száma után
“Ha nem érem el, lekéslek! Tudom, hogy lekéslek. A kávém már kikérted és ülsz az üres asztalnál. Magadnak jó ideje már, semmit sem rendelsz, csak mindig nézed, ahogyan iszom és habos lesz a szám. Letörlöd és ugyanazt mondod: nem hagyhatom el őket! Én tényleg nem tehetek róla, hogy folyton sietek. Utánad is,- de úgy érzem, egyre inkább lemaradok. Azt mondtad, simán felveszem velük a versenyt, -de minek a verseny, ha végül mind vesztesek maradunk? Talán nem is baj, ha most az egyszer, nem vár meg, hanem becsukja előttem az ajtót.
Gabriella Curcubet
“Be ne csukd az ajtót kérlek. Elkések a salsaóráról, pedig felhúztam a nyúlcipőmet is. De nini ki van itt? Jenő drágám, évek óta nem láttalak, ugye tetszik az új frizurám? Direkt neked növesztettem, mert emlékszem szerettél benne turkálni. Látom a szemeden nagyon magányos vagy, lehet iszol is, azért hordod ilyen fátyolos időben a napszemüvegedet. De várj csak elkapom ezt a villamost és megsimogatom a kis buksidat. Köszönöm, hogy megvártál. Ja bocs, te nem a Jenő vagy. De egy buksisimogatást azért megérdemelsz. Hetente kétszer ilyen időben megyek mindig táncórára, remélem máskor is megvársz. És aztán kávézhatunk, meg beletúrhatsz a hajamba is.
Maria Tarnaine Sarudi
“Menni fog! Mindenki gyanútlan, csak egy tipikus villamoshoz rohanó lány vagyok, képzelik ők. Én viszont a Villamosokat Vissza a Vadonba Nemzeti Front, azaz a VIVIVANEFRO lelkes tagjaként megmutatom nekik, milyen gonosz, sanyargató, villamoskihasználó banda ez!
Agota Matyasfoldi
Kirántom a pisztolyt a dekoltázsomból, és a döbbenten rámmeredő sofőrre mordulok:
- Azonnal parancsoljon le mindenkit a villamosról! Nem viccelek! Maga is szálljon le!
Az emberek fejcsóválva szállnak lefelé, nem értenek semmit. Beugrok a vezetőülésbe, végigsimítom szegény riadt példányt, és elgurulok vele a végtelenbe, ahol végre a társaival együtt, kötetlen pályákon élheti maradék békés életét ez a kedves huszonhármas.
“Villamos után és férfiak után fölösleges rohanni, mindig jön a következő - szokta mondani anyám, mégis mindig valahogy úgy sikerül, hogy ismét rohanok.
Eszter Járfás-Fehér
Most is. Hülyén is érzem magam, de mi lesz, ha miközben a következőt várom, elkések?
Igen, igen. Az életemről.
“És akkor megállt az idő. A gaz nem fotoszintetizált tovább a sínek között. A folyó nem folyt tovább a medrében. A falevelet nem fújta tovább a szél.A gépek nem végezték tovább a dolgukat,amiket az emberek bíztak rájuk. A világ visszatartotta a lélegzetét. Az ember nem lépett tovább. A cipő talpa nem kopott tovább. A járda betonja nem kopott tovább. A Nap még nyolc percig fényével bevonta a nő haját. A nő még nyolc percig látszott.A villamos még nyolc percig látszott. Aztán a sötétnek kellett volna jönnie,de nem jött a sötétség sem. Mert megállt az idő.
Anikó Szabó
“A fenébe.... Hát, hogy lehet ez már? VAKÁCIÓ van! Vakáció, ami azt jelenti, hogy nem volt reggeli töszörgés, moszorgás, sürgetés, macerálás, sírás, vonszolás, elfelejtett házi feladat, nem megfelelő uzsonna, három piros lámpa a suliig, és mégis lekésem a villamost! Mit mondok a főnöknek, ha nem tudom ráfogni a gyerekekre?
Judit Benkovics
“– Esélytelen – morogta a Fülhallgatós Srác.
Aliz Jámbor
– Dehogy, mindjárt felér a lépcsőn, viszont a villamos pirosat kapott! – tette fel szemüvegét izgatottan a Szatyros Néni.
– Á, ha átszalad, elcsapja a szemből jövő 23-as – hajolt lejjebb a Kapaszkodóról Lógó Öltönyös, hogy jobban kilásson a mocskos ablakon.
– Eltűnt! – sopánkodott a Valószínűleg Nő hátul.
– Ó! Jaj! Hol? – különböző regiszterű hangok torlódtak egymásra, majd – Ott fut! – a villamos fellélegzett.
– Szoknyához edzőcipő. Az ilyenek mindig elérik. A tízóraimat rá – húzott elő egy kakóscsiga illatú papírzacskót az Iskolatáskás Kislány.
Lazacos macskaeledel, HVG, óvszer, mindenki feltette, amije volt.
A Villamosvezető mindenható napszemüvege mögül várta plüsstrónján, hogy dönthessen a halandók sorsáról.
“hajnali csendben
Ángyán Péter
párnasötétben
vasalataim csüng-
nek vezetéken
műszakok erdei-
ben kitalálom
tán melyik ajtóm
nyissam ki neked
átjár a delej
ide-oda vezetem
zakatol mélyem-
ben már tudatom
látlak az úton
bár nem tagadom
léted enyémmel a-
szinkron fordul
tereink mágnes-
szívhullámain
átjár a delej
ide-oda vezetem
belsőm fényei
pislákolnak
vészjelzőimen
elnyűtt tegnapok
alvadt képei-
ből már holnapi
ujjlenyomataid-
ról cseppen fény,
s átjár a delej
ide-oda vezetem
csengetek itt-ott
bár már álmom
régen a múlté
s csak pár lábnyom
melyet ezer utasom
közt te tapostál
futva, megállva
sziluetteddel
átjár a delej
ide-oda vezetem
“Fut a lány szaporán
Edit Ötvösné Németh
lármázik az ajtó
villanyos peronján
zajból van szakajtó.
Fut a lány a szoknyás
vasoszlopok mellett
lobonca bodorkás
adott pesti helyzet.
Fut a lány gyakorta
ruhája rózsaszín
nem finom a torta
főleg ha gyufa sincs.
Fut a lány hevesen
van neki bérlete
nem evett egrest sem
most vette két hete.
“Beszív, benntart, kifúj, szünet.
B. Hargitai Margaréta
Elképzelhetetlenül sok minden jött közbe. Épp, mikor kilépünk a kapun, oppá, mondja, ez pedig azt jelenti, hogy mehetünk vissza pelust cserélni. Öt perc mínusz a kézmosással együtt. Eközben valahol elhagyjuk a lakásban a nyunyóját, újabb öt perc, míg meglesz. Még csak a kapunál járunk, mikor bevillan, hogy gyümölcsnap van. Nem megyünk vissza, csakazért sem. Majd a sarki zöldségesnél megvesszük. Nem tud visszaadni ezresből. Egye fene, veszünk hármat. 3 perc. Ma épp sírós reggele van a bölcsiben, nem lehet 50 puszi alatt megúszni a búcsúzást, még a három banán se dobja fel, oké, csak elkések, picur. Fuss, anya, tudsz, te, ha akarsz! Csak ne lenne 40 fok máris. Nagy sprinttel elérhetem a villamost. A főnök nem toleráns, így muszáj a legjobb formámat hoznom.
Beszív, benntart, kifúj, szünet. Beszív, benntart, kifúj, szünet. Francba. Hol a táskám?
“Aaaa, már megint elkésem, nem hiszem el… Mindenki fel tud kelni időben, csak én nem, na gyerünk, kapjam össze magam… 23: ma kell leadni az intézeti teljesítményértékelést! 1353: ez vajon a kódom a tanári fénymásolóban vagy a jótékonysági telefonszám?! Jólvan, megint sikerült a repedt talpú cipőmben elindulni, most már nem fordulok vissza csakazértsem, végigszenvedem a napot…! Biztos az orrom előtt fogja becsukni az ajtót, olyan hatalommániásnak tűnik ez a vezető… huhdejó, elértem, de rendes, már megint korán ítélkeztem… aaaa, mégis beérek…
Emese Gyöngyvér Tóth
Nem hiszem el, hogy süt a nap, én meg dolgozni rohanok! Ilyenkor inkább sétálni kéne…, legalább itt, a Dunaparton…
“Én vagyok a villamos,
Sara Harka
de nem a négyes-hatos,
néhanapján zárlatos,
augusztusban túl napos,
decemberben meg fagyos,
pár emberem másnapos,
hajléktalanom szagos,
kupac kamasz túl hangos,
egy fiú egy lányt fogdos,
nénim is van sok szatyros,
többi utas bánatos,
valaki majd rád tapos,
ülés alatt forintos,
szendvicsmaradék sajtos,
jó pár zsebkendő taknyos,
itt utazni panaszos,
apád segge csillagos!
