#1kep100szoJunius – 6. nap

“

Gyönyörű lett! Kék, és zöld, és hullámzik, és tajtékos, és egyszerre lágyan ringató, és őrjöngve pusztító! Micsoda ötlet volt az a sok szikla a szélén! Mester, én igazán csak gratulálni tudok. Hogyan fogod elnevezni? Tenger? Amelyik nagyobb, az meg óceán? Bámulatos, roppant bámulatos! Te, Mester? Ahogy így sokáig nézem, nem unalmas egy kicsit ez a sok zöld, meg ez a sok kék? A sziklák meg, nem is tudom, olyan szürkék. Mi lenne, ha megcsillanna rajta valami? Valami nagy! Lehetne sárga, az jól megy a kékhez. Add csak ide, majd segítek, bízz bennem, marha jó lesz. Mester? Elrontottam. Lecsöppent a sárga.

Anikó Szabó

“

Izzó vörösek, élénk zöldek.
Spalettak mögött megbújó
Pezsgő életek.
Fehér verandak,
Forró nappalok,
Harsány éjszakák.

Edit Novinics

“

Ma senki sincs itthon.
Ma a nap hiába melegít fel, az üresség akkor is fáj.
Ma a szellő hiába kócolja össze növényeimet, nem reszketek meg az örömtől.
Ma haszontalannak érzem magam, hiába vagyok szép, a külcsín nem fontos, csak a belbecs.
Ma az sem érdekel, hogy nyitva maradt egy ablak. Ma nincs jelentősége.
Ma nem terjeng ételszag szobáról szobára.
Ma nincs gyöngyöző kacaj amit visszhangozhatnék.
Ma a hiány tükröződik tükreimben.
Ma a színek inkább csak kiütések, szívesen ledörzsölném őket magamról.
Ma a tárgyak nyűgök, amiket tartanom kell, amíg visszatérnek.
Ha visszatérnek.
Bár mindig visszatérnek.

B. Hargitai Margaréta

“

Tárod az ajtót, és kilépsz a teraszra. Jólesik mezítláb a felmelegedett kövön taposni. A fehérre mázolt korlátra teríted a sós törölközőt, kirázogatod, a nedvességcseppek az alsóbb erkélyek felé hullanak. Megállsz egy pillanatra, hogy a tengergubancolta tincseidet szárogassa kicsit a délutáni napfény. A hűvös szellő édesre érett gyümölcs illatát, és falubeli asszonyok paprikás vitájának a zsivaját hozza. Valaki húst süt a közelben, fűszerest, ennek is érzed az aromáját. Megkordul a gyomrod, ilyenkor úszás után mindig megéhezel. Talán ma kipróbálod azt a hangulatos vendéglőt a színes székpárnáikkal a hegyoldalban, ahova túlontúl lelkesen próbált beinvitálni a pincér, mikor arra sétáltál. Aztán estefelé még egy hideg fagylalt is beleférhet. Vagy kettő. Jó itt lenni.

Sara Harka

“

Van a nő, aki minden nap curryt főz,
az alkonyattal kurkuma cikázik be az ablakomon.
A harsonás fickó ebéd után
magánnyal fújja tele a házat,
nyomait a fiatal pár váratlan időpontokban
sóhajtja ki a lakásokból.
A legalább nyolc gyereket egynek hallom,
életre keltik a falakba tapadt citromillatot.
Csak a szobámból ismerem a szomszédaimat,
áthallatszunk egymás arctalan életébe.
Mi van, ha a férfi, aki az előbb szembejött a lépcsőn, a currys nő?
Ha nincs currys nő, csak naponta másik családban curry?
Ha a fiatal pár nem is pár?
Ha a harsonás fickó valójában én vagyok,
a gyerekek pedig, ami lenni szeretnék?

Aliz Jámbor

“

Nem hiszem el. Már megjártam az összes csatornát, már ráugrottam az összes gombára, már levertem az összes gonosz teknősbékát. Még a titkos pályákon is jártam. De most meg ez? Ez mégis micsoda? Sose szabadítom ki a hercegnőt! Komolyan, már! Már ki van az összes ujjam. A-A-fel-fel-A-A-ugrás, hopp! Ez az Mario! Meg tudod csinálni! Már nem sok van hátra, még két emelet! Ugorj Mario, ugorj! Neeeeee, miért zuhansz le, miért? Maaaaariiiioooo! Basszus, most kezdhetem megint előröl. Vagy tudod mit, ott rohadhat meg az összes gomba, meg teknős, ahol van. Bocs, hercegnő, elfáradtak az ujjaim.

Szilágyi József

“

Ha lenne…
Ha lenne egy terrakotta színű, fehér erkélyes házam, mindenkit meghívnék, aki fontos nekem.
Ha eljönnének, kiülnénk a legnagyobb erkélyre, és Astit, Limoncellót, és Proseccot kortyolgatnánk.
Igazi olasz pizzát ennénk, zöld olívabogyóval.
Ha megunnánk, lesétálnánk a tengerpartra, és néznénk a csillagokat, vagy egymást. Szótlanul. Éjjel.
Ha elaludnánk, hajnalban giccses napfelkeltében ébrednénk. Nem szólnánk.Mert szavak nélkül is értenénk a másikat.
Ha lenne ilyen a valóságban,
akkor most ott lennék.
Velük.
Ha lenne…

Zsuzsanna Birovits

“

Szemedbe tűz a napsugár, meleg arany fénye a válladat simogatja. Pálmafák susognak, sirályok vijjognak. Puha homokszőnyeg terül el a talpad alatt, papucsodat a kezedben lóbálva szaladsz egészen a tengerig. A hullámok tajtékot vetnek, a szikláknak csapódnak. Hűs, sós illatot sodor feléd a szél, fűszeres hússal és sült krumplival karöltve. A közeli vendéglőből szállingóznak, ahol mindig bőséges adagot kapsz. Mélyet szippantasz, nagyot nyelsz, ízleled a napfényt és a levegőt. Ínycsiklandó. A hullámok keltette zene kék nyugalmat hoz lelkednek. A tengerbe gázolsz, elmerülsz, lebegsz a semmiben, gondolataid félre teszed. Csak később, pocakod mordulása csalogat a partra, hogy felkeresd azt az illatos vendéglőt.

Váradiné Oláh Cintia