Egyiptomi világítótorony

Ha nagy leszek, világítótorony-őr leszek,
ropogós csillagokat eszem és hozzá égboltot kortyolok,
letusolok a napfelkelte barackillatában,
felhőbodrokba törlöm a csöpögő hajam,

és mennydörgéssel dörzsölöm le a narancsbőrt a combomról.

Minden nap más hajóskapitánynak
adom oda magam fényjelekben,

csak egynél hallgatok a sötétben,

hogy zátonyra fusson a lábaimnál,
de mivel szűk a hely kettőnknek,
hamar vízre bocsátom őt is.
Helyette nevet adok a tornyot építő tégláknak,
megnövesztem a hajamat és lemászom rajta,
gondolkodom, hogy honnan eresszem be a Mikulást,

meg hogy valódi magány-e az önkéntes.

Keresem Jákobot, hogy megmondjam,
ez nem is lajtorja,
sóba pácolva várom,
hogy kihaljak a foglalkozásommal együtt.

Aliz Jámbor

#1kep100szoJunius – 3. nap

Mikor az esti ég és a tenger
Egyforma rózsa-szürkén dereng fel
A torony-fény nem terel, nem ragyog,
Nem segít, ha iránytalan vagyok.

Agota Matyasfoldi

Utat mutat. Világít. Erőt ad. Élni hív.
Közel van vagy távol?
Te döntöd el.
Bárhol.
Bármikor.

Zsuzsanna Birovits

Péter hosszan elmerengett a világítótornyot nézve. A fiatalságára emlékeztette, amikor még mindent és mindenkit megkaphatott. Amikor még ő is úgy meredt az éjszakában, mint ez a világítótorony. A naplemente megsajnálta Pétert, körbetáncolta, majd megcirógatta. A lenyugvó Napnak is volt ereje. Péter újra világítótoronynak érezte magát.

Szilágyi József

Véletlen lenne,hogy újra találkoztunk? Látom,nem emlékszel. Találkoztunk már. Álmomban.
Gondolom,te valami mást álmodtál akkor. Egy csónakban ültél. Egyedül. Én ugyanitt álltam. Vártalak. Vártam, hogy evezz felém. Nem mertem levenni rólad a szemem. Nem pislogtam. Rá akartam jönni, merre haladsz. Reméltem,hogy felém. De egyre kisebb lettél. Most végre itt vagy. Tudom, hogy csak azért jöttél, mert világítok. Pedig átvertelek. Nem is lesz vihar. Azt nem akartam,hogy ennyire siess. A sziklákat sem én tettem oda. De nem félj,nem rossz ez. A tenger szép. A magány volt csak elviselhetetlen. De már itt vagy. Most már minden jó.

Anikó Szabó

tükör által világosan
tudom, hogy egy csoda
silány másolata vagyok
de akkor is elbűvöllek
ha rám nézel
Ptolemaiosz és Szosztasztrosz
nevét ismerte mindenki
a világ közepén
és a körülötte elterülő
tenger összes partján
mára kialudt a tűz
ma már senki sem lát
tükör által világosan
összeomlott amit felépítettek
homályos tekintetek képtelenek
az igazság felismerésére
a megismételhetetlenség
élő bizonyítéka vagyok mégis
mikor a nap körülöttem
sóhajt bele a tengerbe

B. Hargitai Margaréta

Ha szeretnél még több hasonló tartalmat, kövesd a cikk végén a tag-eket, böngészd a weboldalamat és kövess a közösségi médiában.

Lájkold a posztot a szívecskével, oszd meg, szólj hozzá!