#1kep100szoJunius – 2. nap

“

Veled is volt már úgy,
hogy biztos voltál benne, menni fog,
ide neked az oroszlánt is,
a legjobb csajt,
egy kis béremelést?
És megy is, csak aztán kiderül,
hogy az oroszlánt neked kell játszani,
a legjobb csaj horkol,
a béremelés egy másik munkahelyen vár.
Hoppá, mégsem,
de már mindegy,
beleszorulsz az életbe,
visszamenni ciki,
elöl meg látod, mi vár.
Addig sorvadsz a büszkeségen,
hogy te legalább nem kerülted meg vagy ugrottad át,
míg átcsusszansz,
egyre szűkebb lyukak jönnek,
lenyúzzák a hátbőrt és az önbizalmat.
Jobb lenne nem mozdulni,
és várni egy Róbertgidát,
aki felolvas elöl,
míg Nyuszi hátul rád tereget.

Aliz Jámbor

“

Terápiának
Kerítés résén át lesem,
Hol marad az ellenfelem,
Kit ugattam, hajkurásztam,
Valagát szagolni vágytam.
Egy kis cinke csiripeli,
Bús nótáját a szél viszi,
Tragédia történt máma,
Eltörött a macska lába.
Szontyolodok e hallatán,
Hiányzik a jó cimborám,
Bár ugattam, hajkurásztam,
Neki mindig jót kívántam.
Hogy szökkent kecses kacsóján,
Puhán landolt négy tappancsán,
Gazdájának doromboló,
Éjfekete színű lurkó.
Ember s állat egyet kíván:
Forrjon össze csont a lábán!
Hazatér majd szaladgálni,
S fogom én még hajkurászni!

Sara Harka

“

Elhiheted, hogy egy ilyen lelkiismeretes eb, mint én
alaposan körbejárja az udvart.
Megkergetem a macskákat, a fogam összecsattan a hátuk mögött.
A szemtelen madarakat ugyanúgy leugatom az égről, mint a holdat.
Elrettentem az utcán járkálókat, határsértőket.
Különösen a postást. Fussál, postás, vissza se gyere!
Éjjel-nappal szolgálok, de hatalmas a dilemmám.
Vagy belül vagyok a kerítésen, vagy kívül.
Hiába próbálok kijutni, csak részben sikerül.
Nem lehet egyszerre kint is, bent is csibészt fogni.

B. Hargitai Margaréta

“

Kerítésbe vágott rombuszos hat lyuk
A járókelőket így jól megugathatjuk.
Már csak az nem fér bele kutyafejembe
Meddig kell még így pózolni nyakmerevedve.

Agota Matyasfoldi

“

Kint vagyok vagy bent vagyok?
Mondjátok meg, hol vagyok!
Innen megyek arra vagy onnan jövök erre?
Te itt én ott.
Én itt te ott.
Akárhol. Bárhol.
Mindenkor hiányzol.
Gyere már vagy jövök én.
Találkozzunk. Te meg én.

Zsuzsanna Birovits

“

Mielőtt belekezdek, mindig veszek egy mély levegőt.
Ez már-már szokásommá vált. És az is, hogy a szememet is becsukom. Rutin mozdulat, az ember naponta megteszi, akár többször is. Mégis félelemmel tölt el. Annyi minden sülhet el balul. De ma is muszáj kimennem az utcára, és kutya hideg van. Így megteszem ma is. Mély levegő. Szem becsuk. Sikerülni fog. Csak pár másodperc.
Basszus. Valami félrement. Már vége kellene, hogy legyen. Sötét van. Félek. Lassan kinyitom a szemem, már látom a fényt az alagút végén. Bár sajnos elég kevés fényt.
A kutya fáját. Megint a pulcsi ujján dugtam ki a fejem.

Anikó Szabó