#1kep100szoJunius – 1. nap

“

Azt hiszitek, be vagyok zárva a lapok közé,
lesajnáltok a zokni-szandál miatt,
és mert a feleségem elhagyott,
azt hiszitek, akaratotok szerint félbehagyhattok,
újra felcsaphattok és irányíthattok,
a könyvvel együtt becsukhattok,
csak egy szereplő, még valódi neve sincs.
Hát most a Szatyros Bácsi szól:
a könyvlapnak két oldala van,
nem páros és páratlan,
hanem amin én vagyok meg amin ti,
hallom, hogy piti dolgokon veszekedtek,
és látom a kupit a szobátokban.
Unalmas az életem?
Miért? A tiétek?
Velem a kétszáztizenegyedik oldalon történni fog valami,
sokáig keringek a fejetekben,
elindítok egy veszekedést,
nyitva felejtődöm szex közben.
Ki a szereplő kinek a lapjain?

Aliz Jámbor

“

- Azt, ott! Azt nézd meg! – mutat az utcai könyvszekrény alsó sarkába.
Már vagy egy félórája itt cövekelnek az utcán abban a reményben, hogy megtalálják. Egy fedél alatt élni ezzel a „zsenivel”… Most még guggolni is kell. Kezd begurulni:
- Nem hiszem el, hogy képes voltál lehozni és itthagyni… ezt nem hiszem el… - puffog maga elé.
- Hol, itt? – kérdez vissza belassulva a fiú. – Dehiszen te mondtad, hogy mennyi könyv van otthon és selejtezni kéne már…
- Nade pont a Svensson-féle Madárhatározót?! Eszednél vagy?!
- Azt hittem, tudod az összes madár nevét, elvégre ornitológus vagy, nem?
- És a dugipénzünk? Vagy azt majd te fogod kipótolni?

Emese Gyöngyvér Tóth

“

Kata és Peti, a lelkes szervezők kedvcsinálónak gyorsan érdeklődő pózba vágták magukat a buszmegálló-könyvespolc előtt, és pár perc múlva már a facebookon pörgött a jól sikerült lájkmágnes fotójuk. Özönlenek is majd népek, gondolták büszkén és elégedetten csodálták installációjukat.
Hát ezeknek még egy normális csavarra sem telik – gondolta Gézabá, aki az új látványosság hátulját vizsgálta szakértő szemekkel. Két nyanvadt szar tartja az egész hátlapot, azt is, hogy rakták már be…szégyen és gyalázat. Nem olvasni kéne ezeknek, hanem megtanulni barkácsolni. Na, elviszem az egyik csavart, hogy tudjam a méretet, aztán majd ha erre járok megmutatom nekik, hogy kell.

Zsuzsanna Gazdag-Ohly

“

Látod, drágám, alulról a második polcon van a régi Galaktika gyűjteményed.
Pont itt az ablak mellett lesz a könyvespolc. Csak köré kell építenünk a nappalit. Két fülesfotellel, egy állólámpával, és egy kisasztallal, ahová letehetjük a könyveket és a szemüvegünket, ha elfáradunk az olvasásban.
Lehet, hogy most nem látod, de jobbra lesz a hálószobánk, és ha te is úgy gondolod, egy gyerekszoba kisággyal.
Balra papa szobája, meg a fürdő. Úgy nézem, papa aggódik a szigetelés miatt, de szerintem nem lesz gond.
És persze lesz egy kis konyha is, ahol spagettit főzöl nekünk, a gyerekek imádni fogják. A szakácskönyveidet kegyeletből az alsó polcra tettem, de azt hiszem az internet korában nem lesz rájuk szükséged.

Éva Kustánczi

“

– Gyere, Hanna, menjünk át a túloldalra.
– A könyvesbódéhoz?
– Igen.
– Ide hoztál? Erre föl ez a nagy titkolózás a teli táskáddal?
– Csak szerettem volna, hogy velem legyél, mikor itt hagyok pár régi könyvet. Mert ezek fontosak a számomra.
– Milyen kis érzékeny lelkű férfi vagy. Mondjuk ezt is szeretem benned. Na jó. Miket hoztál?
– Itt vannak, segíts betenni.
– Ne! Most viccelsz, ugye?
– Mi az?
– Itt akarod hagyni EZT? A kis herceget? Az a kedvenc könyved!
– Mert neked is van egy példányod belőle.
– Igen, de…
– De?
– Mi lesz ha… ha én, ha mi…szóval biztos vagy benne?
– Biztos.
– Hát, te tudod. Ó, nézd, itt egy Büszkeség és balítélet! Atya ég! Hiszen ez egy vagyonokat érő díszkiadás! Ezt nem hiszem el! Mégis ki a fene hagyta itt?? Egy ilyen ritkaságot...
– Nézz bele.
– Jé, van egy kis zseb a belső borítón. És benne hagytak egy… Úristen! Ez a te műved?
– Hanna, leszel a feleségem?

Sara Harka

“

– Vigyázz, nézd, ott van, a Mikszáth mögött! Látom a kis mancsát!
– Az csak egy összegyűrt papírzsebkendő.
– Pedig láttam, hogy ide szaladt, a könyvespolchoz, és a könyvek mögé bújt.
– Szerintem nincs az alsó polcon. Lehet, hogy feljebb mászott, amilyen kis ügyes.
– Mondtam neked, hogy a szállítórekeszben vigyük, de nem, te nem. Majd te hozod ölben, mert utálja a ketrecet. Hát klassz lett. Nyilván meglépett, mert neked is fontosabb a telefonod, most meg kereshetjük.
– Micur, szívecském, merre vagy?
– Kisasszony! Halló!
– Igen? Tessék mondani.
– Nem ezt a cicust keresik, itt, A Dalai láma macskája mögött?

Károly Csaba

“

- Nézd, ott! Ott, balra! Nem igaz, hogy nem látod!
- De hát látod, hogy próbálkozom! Nincs itt semmi! A másik oldalra kellett volna mennünk.
- És félrelökjük az öreget, mi? Ezt tanultad otthon? Nem látod, milyen jó formában van? Simán elintézne minket, ha próbálkoznánk.
- Na végre, sikerült, csak beszuszakoltam valahogy ezt is!
- Hálistennek! Akkor most menjünk át a másik oldalra, vagy keressünk egy új polcot? Mert valahogy mindenképp meg kell szabadulnunk a maradék könyveinktől is! Túl veszélyesek!

Dóra Győri-Simon

“

Az új, hiperfelbontású OLED tévé, amit kiraktak a város főterére egy különleges promóció része volt. A tévé elképesztő tulajdonságait hivatott bemutatni. Az élethű képet és színeket, a 3D látványt. Bár mindössze egy műsor ment rajta.
- Elég gyenge ez a valóságshow - fogalmazták meg a járókelők, miközben Béla bácsi ment műsoron. Bár Béla bácsi nem tudta, hogy ő van a tévében. Ő csak végezte a napi feladatait, nem sejtette, hogy a város lakói őt kukkolják. Ha tudta volna, biztos nem eszik babot aznap délután.
A tévéből - a kampánynak köszönhetően -, rengeteget adtak el világszerte. Bár az új tulajdonosok nem tudták, hogy ezután ők lesznek műsoron más-más városok főterein.

Szilágyi József

“

Különös jelenségre ébredtek Sietősváros lakói. Minden forgalmas utcában, egy-egy szabad helyen, buszmegállók mellett, orvosi rendelők parkolójában, bevásárlóközpontok bejáratánál könyvespolcok jelentek meg hozzájuk tartozó padokkal. Volt, ahol még karosszék is megjelent a polcrendszer tartozékaként. Az sietősök eleinte bosszankodva kerülgették őket, bár a biciklisek élvezettel engedtek a kihívásnak: örömmel ugráltak át a padok fölött. Eleinte az idősebbek ültek csak le. Nekik úgysem volt már annyira sietős. Ha nagyon elfáradtak, egy-egy könyvet is leemeltek a polcról. Az olvasó időseket látva néhányan a fejüket csóválták. Mégis egyre többen ültek a padoka. Fiatalabbak izgatottan böngészték, hogy melyik polc milyen kincseket rejt. Mindenki talált magának való könyvet. Csak meg kellett állni egy pillanatra.

B. Hargitai Margaréta

“

A riadt vadak óvatosan közelítették meg a tudás-itatót. Érezték, hogy valaki figyel. Minden sötét kirakat, minden mozdulatlannak tűnő próbababa akár halálos fenyegetést is hordozhatott. Mégsem lehetett ellenállni a csábításnak, a kíváncsiságnak. Néha még fel-felpillantva átadták magukat a böngészésnek, a böngész-vadászok pedig csak erre vártak.
Sűrűbb lett a levegő, felhő úszott a nap elé.
Közeledett a leterítés pillanata.
- Elnézést, hölgyem! Csak egy percre! Elégedett az életével? Van elég hely benne Krisztusnak, megváltó urunknak? Nem a Bibliát kellene inkább forgatni? Sok szép kiadványunk van...

Agota Matyasfoldi