#1kep100szoJunius – 15. nap

“

Moha mező rétegei
zöld árnyékokat vetnek a fára.
Mélységük nyomait
A zöldek árnyalatai színezik hamvasra,
Penészesre, smaragdra,
Máskor megbujnak
Menta, oliva, opál, fűzöld színekben.

Edit Novinics

“

Mici néni kötött mellénye
már nem rizsmintás vagy lustakötéses,
nem jó már a szeme, de a keze még szorgos,
jó dolog a Hümer boldogsága és a Szerelmi titkok közben szöszmötölni valamivel,
és a bolyhos, zöld, csupapuklis mellényével
beborítani a fázós vállát
az ő drága Rezsője hintaszékében.

Agota Matyasfoldi

“

De most miért festetted be zöldre? Jó tudom, hogy a Prodidzsáj énekesének is ilyen, de te nem vagy a Prodidzsáj énekese. Mi? Hogy az nem is Prodidzsáj? Meg hogy már meg is halt? Na látod, ezért sem jó ötlet. De különben is, ne térjünk el a tárgytól. Azt mondd meg nekem, hogy miért zöld a hajad. Hogy jó poén? Oké, ezt értem, de holnap lesz az érettségi. Mégis mit fognak szólni a tanáraid? Majd megmondják, hogy ennek a gyereknek annyi esze sincs, mint egy marék lepkének. Mi? Hogy pont ez a lényeg? Mert ÉRETTségi? És még most fogsz megérni? Ezért zöld? Jó vicc fiam, jó vicc. Az éretlenség az látszik a zöld haj nélkül is. Na, mindegy, csak anyád meg ne lássa, legalább vegyél sapkát.

Szilágyi József

“

moha
vén fa törzsén
zsenge-zöldet simít
kezem bőre
mintha lenne
zöld bársonyból
puha felöltője
honnan van e
csodás szőttes
érdeklődöm tőle
életszálból lehelte rám
Világ Teremtője

Judit Lents

“

Kezed alatt puha szőnyeg,
Bármerre nézel, minden zöld,
Karcsú fenyőn díszes köpönyeg,
Érzed, hogy lélegzik a föld.

Váradiné Oláh Cintia

“

foszlanak az évek
megkopott szálak
kétséget hánynak
halomra
kidörzsölik a bőrt
bársony válik daróccá
cserfes ajkat varrnak
csomós alommá
csontos térdek kúsznak
kegyelemért esedeznek

Edit Ötvösné Németh

“

Erdő
Kerestelek akkor is, csak megpihentem
az erdőben, ahol minden téged álmodott.
A fenyők a te hangodon szóltak,
szemüvegkereted mögül nézett ki egy őz,
nem riadt meg, elment előttem tüntető törékenységgel,
olyan volt, mint az utolsó közös ébredésünk.
A mohába túrtam, hogy érezzem az elveszett puhaságot,
mint azon a reggelen,
amikor a zöld függönyön átszűrődő fény a hajadba omlott,
és én próbáltam felszedni az utolsó kenyérmorzsákat a tekintetedből,
de egy őz már előttem járt s én végleg elvesztem.

Lovász Krisztina

“

- Géza, nem találom a fülbevalóm!
- Hol láttad utoljára?
- A bal fülemben.
- És mikor láttad utoljára?
- A bal fülemet? Otthon, tekintve, hogy az erdőben nincs tükör.
- Te mondtad, hogy menjünk a természetbe, mert napi fél óra erdei sétával tíz évvel tovább élhetünk. Mit hittél, mi lesz itt? Tükör? Kanapé? Mangós limonádé?
- De tőled kaptam. Harminc éve.
- Akkor a másik fele elég lesz még tizenötre.
- Géza! Te szórakozol velem.
- Rendben, letérdelek, de ha nem tudok felállni, akkor a maradék tizenötöt itt húzzuk le az avarban! Mondjuk, puhának tűnik. Gyere, keressük meg együtt.

Anikó Szabó

“

- Életem, megvesszük akkor Bénikének az autós szőnyeget?
- Macikám, én inkább ezt a barna zöldet választanám, sokkal praktikusab.
- Szép szép, de mennyire ingerszegény egy gyereknek. És nézd az autóson világítótorony is van. Annyira menő.
- Ezen meg nem látszik meg a kakaó, ha ráönti, vagy a szendvics, ha beletapossa.
- De a Bénike kreativitásának sokkal előnyösebb az autós. Hogy fog egy ilyen egyszerű szőnyegen fejlődni a kis képzelete?
- De Macikám, az én idegrendszeremet meg tönkreteszi a sok folt, meg a sok takarítás. Belefáradok és megfájdul tőle a fejem. És tudod, hogy fáradtan fájós fejjel nincs...
- Jó, jó életem! Igazad van. Legyen ez az unalmas praktikus szőnyeg a gyerekszobába.
- Ugye, hogy megint nekem van igazam, Macikám?
- Persze, életem. De azért az én dolgozószobámba vehetünk autósat, ugye?

Bogi Tóth

“

mohaszőnyegen
álmodik az elmúlás:
újrakezdésről

Zsuzsanna Birovits

“

Szép a szőnyeg, neve "Moha"
tapintása selymes, noha
félrevezet a mintája
a cimke súg: "made in China"...

Tünde Vágvölgyi

“

Zöld gyerek
Mohulykám édes, kis mohám,
hová kunkorodsz, merre tekeregsz?
Ne menj a napra délidőben,
nem megmondtam már ezerszer,
gyere vissza, húzódj be a fa tövébe,
tartsd a hátad, hagy kenjem be,
le ne égjél, meg ne sülj,
hát mit szólnak majd a szomszédok?
Moha, én nem mondom még egyszer,
leveszem a kezem rólad,
miért cincálod az idegeimet?
Olyan vagy, mint apád,
látod, hiába beszélek,
azonnal fordulj vissza,
ne menj tovább,
nem hallod,
állj meg,
ne terülj szét,
nem jön eső mostanában,
ki fogsz égni,
idejekorán!

Kelemen Nádasdi Ildikó

“

Mohát azért szőttek az
Osztovátás angyalok,
Hogy ha a sötét oldalra dobnak,
Arra tudjunk esni.

Eszter Járfás-Fehér

“

Régóta vágytam egy gyerekre,
és mint a mesében,
a szikla alatt, amire mindig leülök inni séta közben,
találtam egyet és kiemeltem.
Hasa áttetsző vízzel telt pocsolya,
köldöke katicabogár,
hurkás lábai-karjai földből előtekergő gyökerek,
háta selymes kő, patak csókolta gömbölyűre,
feneke két megtermett vadgesztenye,
ujjai zsurlók, talpai dundi kavicsok,
füle gyűrött kucsmagomba,
szemöldöke lassan araszoló fekete hernyó,
szeme dús pillájú bogáncs,
orra csöppnyi galagonya,
szája őszi kőrislevél,
hajában bolyhos kunkorok,
ide-oda hajló zöld mohatincsek,
csiklandozzák a hormonokat,
megindul a tejem,
mosolyog,
a lombokon beszüremlik a fény,
de aztán,
mit szólnának a szomszédok,
szomorúan visszateszem,
betakargatom levelekkel,
ígérem, eljövök újra,
és elfelejtem.

Aliz Jámbor

“

Tündérfonatokat veszek! 7 garas vagy 70 fabatka az ára! Kérem, hogy úgy gyere hozzám, hogy a hajad már be van fonva! A fonatokat jótékony célra gyűjtöm. Azoknak feltétlen ajánlom azt, hogy nálam vágasson, akik ezentúl a rendkívül divatos és cuki pixie frizurát szeretnék viselni. A vágást ingyen vállalom! A fülekre, ígérem, vigyázok. A zöld fonatokra felárat fizetek. Barna egyáltalán nem érdekel. Az illat nem akadály. Amennyiben felkeltette érdeklődésedet az ajánlatom, keress.
Jelige: minden fodrász szuperhős, de én varázsló is vagyok

B. Hargitati Margaréta

“

Először, csak puha fonalaknak láttam,
aztán minél tovább néztem,
Annál jobban megrémültem, mert
a fonalak mögött arcokat véltem felfedezni,
esküdni mernék, hogy Mona Lisa is ott bujkál,
a jobb felső sarokban.

Judit Benkovics

“

Antik arcok töredékei... Görög nemes feje római másolatban, fürtös homloka alatt indatakart szája csendbe fojtva. Indiánmaszk mögül leselkedő szempár, álarca is torzó: háromszögű orrát húzza szét két sötét lyuk. Pisze manó csodálkozón mosolyog rám, fején papírcsákó – párja kicsit arrébb féltakarásban pislog kifelé. Apró papagáj középkori kódexlapról, levélből szőtt bogár lépeget felé. Törtfehér-zöld kezecskék ezer ujja integet egymásnak s kúszik gyöngéden földön-fakérgen.
-Múzeum ez vagy játszótér? – tűnődöm. – Útvesztő erdő-e, labirintus?
- Nem elég hát, ha csak belefeledkezel a szépbe? – kérdez vissza bennem egy másik hang.

Emese Gyöngyvér Tóth

“

HOGYHA MOHA VOLNÉK
Hogyha moha volnék,
lábadhoz feküdnék,
lépted csendesítve
lágy szőnyeget fonnék.
Hogyha sólyom volnék,
völgy fölött szárnyalnék,
égi magasságból
jártadra vigyáznék.
Hogyha tücsök volnék,
neked hegedülnék,
csillagos éjszakán
altatódalt húznék.
Hogyha tölgyfa volnék,
termetesre nyúlnék,
bágyasztó deleken
árnyékot szolgálnék.
Hogyha levél volnék,
aranyba borulnék,
szélsimogatásra
öledbe táncolnék.
Hogyha csöpp gyík volnék,
érted előbújnék,
sziklafal tövében
veled versenyt futnék.
Hogyha lapu volnék,
neked integetnék,
zimankós időben
esernyőddé lennék.
Hogyha mókus volnék,
szilvafára másznék,
karodtól távoli
ágakat leráznék.
Hogyha cinke volnék,
rólad danolásznék,
minden pitymallatra
új dalt komponálnék.
Hogyha varangy volnék,
nyomodban ugrálnék,
ha nem bánnád külsőm,
cimborádnak állnék.
Hogyha csalán volnék,
bokádba nem csípnék,
felhorzsolt térdedre
borogatást kötnék.
Hogyha lepke volnék,
könyöködre szállnék,
tarka foltjaimmal
örömödre válnék.
Hogyha szeder volnék
bőséggel teremnék,
amerre bóklásznál,
kezedbe potyognék.
Hogyha jácint volnék
neked korán nyílnék,
lila illatommal
orrcimpádig kúsznék.
Hogyha pipacs volnék
útszélen teremnék,
mártírhalált halva
karodba hajolnék.
Hogyha inda volnék,
válladra fonódnék,
burjánzó kacsommal
támasztékod lennék.
Hogyha ember volnék,
lábost tűzre raknék,
elfagyott kezedbe
forró bögrét adnék.

Sara Harka