#1kep100szoJunius – 8. nap

“

Történelmi hatalmas
államférfi, no hallgass!
Ujjad már idomtalan,
és Ave Ceasar-va van...
Őrzi tested faláda.
Örökség? Egy saláta...
Nincs már világhatalom!
Csak egy heg. A hasamon.

Tünde Vágvölgyi

“

A szürke eminencias.
Intő ujja a világot
A reményre sugallja.
Karakteres koponyája
A világot megvilagositja.
Szürke oszlopok árnyékát
Hófehérre mossa.

Edit Novinics

“

Bújócska győztes
Görög pálcikaember
Emberré válik

Bogi Tóth

“

Julius Ceasarról sokan úgy tudják, hogy nagyszerű, komoly uralkodó volt, csupa fontos dolgot tett Rómáért. De a valóság egészen más volt. Julius Ceasar igazából a világtörténelem egyik legmókásabb vezetője volt. Imádott viccelődni, minden ételt átnevezett maga körül (innen ered például a Ceasar saláta), és minden körülötte lévő állatot is Ceasarnak hívott (ha kutya volt, ha nem).
De nem vetette meg az alpári, vagy a gyilkos szóvicceket sem. Ez okozta végül a vesztét. A környezete annyira besokallt a sok vicctől, hogy muszáj volt elintézniük Ceasart. Állítólag, az utolsó mondata sem úgy volt, ahogy ma ismerjük, eredetileg így szólt: Te is fiam, Bluetooth? A fennmaradt szobrai is az egyik legkedveltebb viccével ábrázolták, gyakran mondogatta, hogy: -Húzd meg az ujjam, Antonius!

Szilágyi József

“

Intelem
Ha elidőzöl szobrom előtt, vedd fontolóra, fiam, a művészet az időtállóságnál kezdődik. Ami évszázadok óta működik, az a jó. Mert az életben sok a változó, de az ember örök. Jó lehet a a szerkezet, a történet, a látvány, a dallam. Ha utat talál, tudhatod, létezik örökkévalóság.
Én itt állok és figyelek. Hát te, fiam?
Elkápráztathat személyiséged, meghajolhatok hatalmad előtt, hogy művész leszel-e, ki tudja azt?
Lehetsz csetlő-botló, dadoghatsz, vagy írhatsz az asztalfióknak, hogy művész leszel-e, ki tudja azt?
Hazudhatsz önmagadnak, hazudhatsz másoknak, mondhatsz féligazságokat vagy teljeseket, hogy művész leszel-e, ki tudja azt?
Az örökkévalóság egy szeletét, ha sikerül kihasítanod, s megmutatnod akár csak egy halandónak, azt mondom, fiam, nem éltünk hiába.

B. Hargitai Margaréta

“

Izzó fény és árnyék, gaz zsarnok és apa,
Kőszobor és ember, szörny és demokrata,
Világot hódító önhitt, szikár császár,
Mégsem volt gazdagabb az ő Rómájánál.

Agota Matyasfoldi

“

Papa folyton rázza a mutatóujját,
ha dobolok a jénaikon,
gólt rúgok a díszpárnákkal,
vagy kirámolom a könyvesszekrényt,
És én tudom, ez azt jelenti,
most lemeccseljük,
hogy mi legyen:
Ha ő nyer, abbahagyom
a dobolást, a gólrúgást, a rámolást,
Ha meg én, csinálom tovább,
Úgyhogy visszamutatok neki:
egy követ,
vagy egy papírt,
És mivel ő csak egy félollót mutat,
Mindig én nyerek,
Ezért folytathatom a jénaikkal,
a díszpárnákkal, a könyvesszekrénnyel,
Szegény, sose tanulja meg,
pedig mondtam már neki,
hogy mi a titok,
hogyan kell ezt játszani,
De ő csak rázogatja tovább
a levegőben
azt a szigorú félollóját.

Sara Harka

“

Fény árnyék
fekete fehér
szigorú tekintet
ezt követelik tőled
még a szobor is szigorú
amit rólad készítettek
vajon miből ihletődtek
nem is ismertek téged
csak a történelem emleget
vajon igaz vagy hamis
a rólad szóló történet
minden esetre
emelt fővel
örökkön örökké
hóban, szélben
napsütésben
óva inted a népet
halottról
csak jót és szépet.

Szabó Siklódi Lia Gabriella

“

Nem engem kéne nézni, hanem azt ott fent, mutatom. Nem, nem a freskórestauráció miatt felállított állványokat, hanem Krisztust a kereszten. Te vagy az első, aki engem néz. Jólesik, úgyhogy elárulom, hogyan lehet bekerülni a szentek közé. Nem kell ám mindenkinek romolhatatlannak lennie, mint az az apáca, akinek négy éve nem bomlik le a teste. Olvastad? Az az, amelyik mosószeres flakonból vágott magának fityulát, miután betiltották, aztán ez a műanyag gallér mentette meg egy jó kis nyakba szúrástól. Ekkora truvájra semmi szükség. Megfogod azt az állványt, idegurítod, és felmászol ide mellém. Így tartsd az ujjadat, így ni. Akkor én most megyek.

Aliz Jámbor

“

Az átfogónak a képlete, a bánatba, kisangyalom, hogy van az a nóta? a-szor a az a négyzet. Eddig megy.
Ha kilépek a fényre,
belesüt a szemembe, kisangyalom.
Egészség!

Papp Veronika

“

Idejönnek, érted, kifizetik a rengeteg pénzt a belépőért. Már a sorban állásnál megunják az egészet. Elég lenne lőni egy szelfit a bejárat előtt a homlokzattal. Posztolni azt is lehet. De bejönnek. Szorongatják a prospektust, amin be van jelölve az az öt műalkotás, amiről már talán hallottak. Még rajzórán. Keringenek a termek között, mint a Pac-Man kis bogyói, a teremőr meg rohan utánuk, no photo, no drinking. Utána meg keresik, hogy hol lehet leülni, vagy pisilni.
Én nem tartozom az öt műalkotás közé.
Azt sem tudják, ki készített, és milyen anyagból. Meg hogy mit kell nézni rajtam.
Szóval: csá, skacok. Leléptem.

Anikó Szabó