Remek riportfotós gyakorlási lehetőség, de többféle kihívás elé is állítja az embert
1956 október 23. egy fontos és jelentős történelmi nap Magyarországon. Az ’56-os forradalom és szabadságharcra joggal büszkék a magyarok és nem kérdés, hogy ‘illik’ megemlékezni róla, ünnepségeket tartani országszerte.
Az ilyen és ehhez hasonló ünnepségek is jó alkalmak, ha az ember szeretné gyakorolni a riportfotós(/streetfotós) fogásokat. Azonban a mostanában gyakorlatilag heti rendszerességgel szerveződő tüntetések talán még izgalmasabb tereppé tették az idei ünnepet, ugyanis egy újabb hatalmas demonstráció szerveződött 23-ra.
A jelenlegi aktuál-politikai helyzet elemzésétől eltekintenék, azonban mivel nagyon jó fotótémáról van szó, hoztam pár képet és megosztom a tapasztalataimat is.
Felkészülés
Általában szeretek alaposan felkészülni egy fotózás előtt, de ezúttal kb. az utolsó pillanatban derült ki, hogy ott tudok lenni, ráadásul egy nem túl régi bokaszalag sérülés miatt eleve kérdéses volt, hogy mi fér majd bele. Úgyhogy ezúttal csak elraktam a kamerát meg egy közepes, fényerős zoom objektívet és úgy voltam vele, ott majd kiderül, hogy mire van lehetőség.
Fotózás
Egy eseménynél mindig szerencsés, ha az ember arra törekszik, hogy legyen egy képsorozata, ami egy történetet mesél el. A korlátozott lehetőségek miatt nem voltam benne biztos, hogy ezt sikerül abszolválni (és egyébként hiányolok is ezt-azt a sorozatomból). Ezért próbáltam olyan képeket csinálni, amiknek önmagukban is van sztorija. Azért lett pár zsáner pillanatkép is.
Szerencsémre a szervezők jól választottak helyszínt: a Kálvin térről vonult a tömeg a Szabadság hídon át, a Szent Gellért téren keresztül a Műegyetem rakpartra. Én a Szent Gellért téren vártam a hídon érkezőket – itt tudtam kattintani párat testközelből a tömegről – majd felbicegtem a hegyre, és onnan fotóztam a történéseket madártávlatból.
A hídon jól jött volna egy nagylátószög, a hegyen egy teleobjektív, de végül azzal az egy optikával is sikerült érdekes képeket készíteni. Ráadásul elég hamar lement a nap, úgyhogy jól jött a fényerő. Egyébként a Gellért hegy ilyen szempontból is jó választás volt, a kék óra alatt készült egy-két látványos panoráma is.
Végül a metró aluljáróban még elkaptam pár zsáner pillanatot a hazainduló emberekről.
Utómunka
Riportfotókat általában nem szokás/szabad túl processzálni, de én ezekre a képekre is inkább művészfotóként tekintek, úgyhogy illesztettem össze panorámát, vágtam, szinkorrekcióztam stb. A végeredmény az alábbi galériában megtekinthető.
Nektek mi a kedvenc riportfotós témátok?
NIKON D750, TAMRON_28-75_2.8;
