#1kep100szoJunius – 17. nap

“

Szürke oszlop tarka macska kum
Peckes tartás büszke pofa kum
A világ csak ámul rajta
Mert a macska ezt akarja
Kell egy uni-kum

Bogi Tóth

“

Kőmacska, vagy húsmacska csücsül ott a szürkeségben,
Nincs ideje eldönteni, ízletes verébke...

Judit Benkovics

“

Galambom! Érted mindent. Érted? Mindent. Pedig már csak egy van...

Judit Lents

“

Égből néz le a macska
Emberek világát nyávogja.
Magaslati levegőre vagyva
Térfigyelő mostantól
a tisztességes posztja.
Oszlop dísz lett a sorsa.

Edit Novinics

“

mondhatsz te bármit, én felülről látlak
odalent hiába nézel ki másnak
idefentről látom én gyarló hibádat
nyávoghatsz, voníthatsz,
mennyire igyekszel
magadba rondítasz
újra és ezerszer
kússzál csak, tekeregj
álcádba kapaszkodj,
aki csak hízeleg
azokhoz ragaszkodj.
mindvégig nézlek
már tudom, hogy ki vagy,
figyelem lépted,
várva, hogy ébredj,
menj tovább, magad
ha becsapod, jelzem:
nem versz át engem.

Andrea Gablyasz

“

Már untam a sok simogatást, a hülye gyerekek is csak a lézerrel idegesítettek egész nap, ha éppen nem nyávogtak valamiért az anyjuknak. Itt úgysem találnak rám egy ideig, ha nem moccanok, mindenki azt hiszi, hogy kariatídát lát, egy fotós már ki is szúrt.

Lovász Krisztina

“

Ne bámuljál már! Nem, nem vízköpő vagyok. Ha csorgott valami a fejedre, az más volt, papa. A nyitott ablakot nézed? Igen, onnan jöttem ki. Vagány, mi? Asszed nem merek visszamenni. Egy szart. Direkt ülök itt. Ez a kedvenc helyem. Innen a legjobb szögből tudom lenézni az embereket. Meg hát stílusos, nem? Fölöttük állok. Érted a szimbolikát, remélem. Itt békén hagynak, azért is szeretem. Persze az ilyen hülye fotósok mindig felnéznek. Mintha lent nem lenne elég téma. Azokat a gyökereket észrevetted? Ketten ülnek egy robogón. Kapd már le, ne kelljen szelfiznie! Na, el is ment. Remélem azért, rólam is lőtt egyet.

Aliz Jámbor

“

Véletlenül került hozzám egy dolgozatfüzet, melynek utolsó előtti lapján különös jegyzetre bukkantam. Murr kandúr írása volt ez, aki közismerten különböző kéziratok, jegyzetek hátuljára rója macskakaparásait. Imigyen emlékezik meg ifjúkora egy délutánjáról:
…és az erkély rácsairól kecsesen szökkentem át a kőpárkányra, hiszen így közelebb kerülhettem madárkáimhoz, s egyúttal Mircikét is lenyűgöztem a szemben lévő erkélyen. Azt latolgattam, hogy a galambok mennyire lehetnek intelligensek, elhiszik-e rólam, hogy kőszobor vagyok, ugyanis a színem jól illik ehhez az alakoskodáshoz, és tudok órák hosszat mozdulatlanul ülni vagy feküdni. Csak sajnos a számra nem tudok lakatot tenni, ha közel repülnek hozzám, kitör egy-egy kaffantás vagy murranás, hisz oly izgatottá tesznek. De végül is létezhetnek siket galambok is. Ezen a délutánon be is bizonyosodott, Mircikém szeme láttára repült mellém az a galamb, s én…
A következő lap sajnos elveszett, aki megtalálja, kérem juttassa el hozzám.

B. Hargitai Margaréta

“

Macska vagyok, más mint a többi állat, nem kutya, szamár vagy tyúk. Bizonyos értelemben a madarakkal állok rokonságban, mert hogy jutottam volna ilyen magasra.
Igen! Néztem tükörbe, nem hasonlítok a zebrapintyre sem az erdei pajzsikára. Tudom, hogy az utóbbi nem szárnyas, de lehetne, olyan szép a neve.
Macska vagyok egy párduc kistestvére, a nagynéném leopárd , mindig azt duruzsolja a fülembe, hogy kerüljem a kutyákat, mert átszabják a bundámat, nem tetszik nekik a stílusom.

Edit Ötvösné Németh

“

Ameddig a napfény elér, azaz én birodalmam!
Cirmi! Már megint végig rohantál a távkapcsolón!
Nézd, drágám, Az oroszlánkirály megy a tévében!

Váradiné Oláh Cintia

“

Hehe, hiába bámultok,
Magaslati levegőt ti ma nem szívtok,
Innen fentről még a nap is más,
De ezt ki kell érdemelni, nem vitás!
Nem árt a kidolgozott izomzat sem,
Ide felmászni, sőt ugrani kell,
Bámulhattok, kiváltság az életem,
Pedigré, satöbbi, hadd ne soroljam el...
Ha lemegyek, megsimogathatsz,
De ha nem tetszik, lesz itt ne mulass!
Beléd mélyesztem az összes karmomat,
Nyolc napon túl nem gyógyulhatsz...
Na jó, néha nem talpra érkezem,
A lesivideóimon, megengedem, röhöghetsz
Nem véletlenül van hét életem,
Te azzal az eggyel nyugodtan irigykedhetsz!

Szabó Siklódi Lia Gabriella

“

Figyelj,
Én harminc emelet magasságból is a talpamra érkezem, bajszom sem görbül,
Egyiptomban istenként tiszteltek (nem ok nélkül),
Ötven km/h-val futok, ami öttel több, mint a nagyra becsült Usain Bolt-od világrekordja,
A vesém képes kiszűrni a sót, így gond nélkül ihatok a tengervízből,
A szervezetem - a tiéddel ellentétben - képes előállítani a C vitamint,
Háromszor jobb a hallásom, mint a tiéd, és kétszer élesebb, mint az imádott kutyáidé, ráadásul a fülem 180 fokban forgatható,
Hihetetlen reflexeimmel bármelyik kígyót kenterbe verem,
És te meg itt ciccegsz nekem?

Sara Harka

“

Hűha! Ő biztosan kandúr! Ezt én a történtek után, nem merem bevállalni.
Először az erkélyről pottyantam le, valami hatalmas bogarat akartam elkapni. Mire anyukám leszaladt értem az emeletről, már a lépcsőház ajtajában nyávogtam. Megnyugodott, hogy túlestem a tűzkeresztségen. Apukámnak Mark Twain idézetet olvasott, amikor a külső ablakpárkányon sétálgattam: „A macska, ha egyszer ráült a forró kályhalapra, soha többé nem fog forró kályhalapra ülni. De hideg kályhalapra sem.” Én nem vettem komolyan ezt a bölcsességet, megcsúsztam, és zsupsz! Ez már komoly zuhanás volt. A pofimról lehorzsolódott a szőr és kitört a bal szemfogam.
Már kihevertem, de óvatosabb lettem, csak bentről nézelődök.

Szirkó Piroska

“

Én, a macskák fenségese,
Aki, íme, vagyok,
Elrendelem most,
Hogy ti, alattvalók,
Mutassatok végre
Kellő alázatot,
Vállaljatok terhet,
S minden kockázatot,
Uratoknak legyen
Mindig hús a tálban,
Tej a hűtőben,
Vaj a kamrában!
Te, szemtelen szolga,
Azt is vésd jól észbe,
Uradnak ne kelljen
dorombolni érte!
Lesd a kívánságát,
Rakd le a falatját,
S ha megérdemled,
Majd ő jön tehozzád,
Megtisztel, jogod lesz
tovább kényeztetni,
Kedvenc szolgájaként
Akaratát lesni!

Eszter Járfás-Fehér

“

A lépcsőházból már nem hallatszott a sietős cipőkopogás. Ásítva kelt fel a fotelből, hosszasan nyújtózkodott, puha léptekkel sétált a nyitva felejtett világ, az erkélyajtó felé. Megkerülte a függönyt, kiszimatolt az ismeretlenbe. Kidugta fejét és álmosan szemlélte a járókelőket. Az utca méhkasként zsongott. Zavarta a zaj, már visszafordult volna, amikor a közeli fára rigó szállt és szemtelenül vidám csiviteléssel felhívta magára a figyelmet. Az eddig mélyen szunnyadó ösztön egy szempillantás alatt a párkányra ugrasztotta, az oszlop pereméig merészkedett. Kósza szél rántotta be az ajtót, a madár ijedten elröppent. A perzsa leült és selyembundájú szfinxként várta egészen sötétedésig a felerősödő cipőkopogást.

Szántó Karolina

“

Miau, miau, miau, miau, miau? Miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau,miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau, miau. Miau, miau miau, miau? Miau? MI-A-U!
Google transtale
macska -» magyar
Most tényleg lefotóztál, te gyökér? Szerinted egy állatnak nincsenek személyiségi jogai? Töröljed kifelé gyorsan, amíg szépen beszélek! Szerencsétlen szelfiző majom se kapott a zseniális képeiért egy petákot sem, pedig megérdemelte volna. Na rajta, delete. Nehogy feltöltsed azoknak a vicceskedő írócskáknak, mert kikaparom a szemedet. Nem érted? Szótagoljam? DE-LE-TE!

Szilágyi József

“

Be ne csukd az ajtót, a kajám odabent van. Már megint ott őrjöng a négy maugli a kanapémon, annyira unom, igazán megnevelhetnéd őket. Kijöttem egy kicsit a levegőre, itt legalább nyugalom van. Ne izgulj nem mászok fel a tetőre, mint a múltkor, az már túl forró, innen meg be tudsz emelni, ha fel kell oldanom a stresszedet. Tudom, már Te sem bírod a mauglik őrjöngését, de azért vannak az apák, hogy ha már kiborulsz, ők helyettesítsenek. Én még nem vagyok érett az apaságra, bár innen a magasból jól látom Micikét, megint hívogatóan emelgeti a farkát. Még gondolkodom egy kicsit, aztán lehet lemegyek. Vagy megvárom, hogy ő jöjjön fel.

Maria Tarnaine Sarudi

“

Mint Alberti reneszánsz szobra az Uffizi udvarán…! Micsoda oszlopfő vagyok, Velence oroszlánja, mindennek a teteje: egyszerre ión, dór és korinthoszi! Ereimben ott lüktet Básztet istennő egyiptomi tánca, nézd, még a tökéletesség körei is engem követnek! Porba előttem szolganép, karmaim szégyen nyomát hasítják halandó arcodra, ha méltatlanul közeledsz hozzám! Én vagyok a világ közepe, alattvalóim, imádjatok!
Jóvammá, megyek be kajálni! Ne sürgessé’, kicsigazda!

Emese Gyöngyvér Tóth

“

Vaksinak születtem.
Aztán felnyílt a szemem,
láttam, ahogy
Almási Éva memorizál,
Bencze Ilonát elkapja a nátha,
Kishonti Ildikónak torokgyulladása lesz,
Haumann Péternek remeg a keze,
Cseke Péter Szolnokra vonatozik,
Szakály György egy pillanatra nem tartja a ballont,
Paudits Béla
a próba szünetében kimegy a Hallo bárba,
Póka Balázs az operabálba
és Szirtes Tamás negyven év múlva
ismét megrendez bennünket.
Most megint vak vagyok.
Nem jön Grizabella
Old Csendbelenn
Lengelingéla
Bombalurina
Nagy Hirig Macska
Mindlevery
Elvis Trén
Micsel Rumli
Tus!
Cicc!
Karminca ide süss!
A vasmacska fantomja:
CÍMSZEREP
volt!

Sölch Ágoston

“

– Cicc, cicc!
– Hagyd már abba!
– Cicc… Most mi bajod van, tesó?
– Semmi. Csak ne csábítgasd a vendégemet.
– De mindig terád mászik ki, rám meg soha.
– Mert te bal oldali vagy, én meg jobb.
– Tesó, ez csak nézőpont kérdése!
– Na jó, oké. Akkor most komolyan: látod te magadat?
– Nem. Miért?
– Csupa madárfos vagy. Arra senki se ül szívesen.
– Nem lennék ilyen, ha ide is kijönne néha. Amúgy milyen?
– Ó, nagyon jó. Puha és dorombol.
– Azt a… És meleg is?
– Igen, persze. Kánikulában nem a legjobb, de így tavasszal remek.
– És a dolgát hol…
– Végzi? Csakis odabenn, rajtam soha.
– Akkor cicc, cicc!

Károly Csaba

“

Az úgy volt,hogy azt mondták,tiszta meló lesz. Bemegyek,a szajré a konyhaszekrényben,a sarkon járó motorral vár egy sofőr. A riasztó kódját megszerezték,a portás pedig benne volt a buliban. Másodpercre pontosan tartottam az ütemtervet. Hangtalanul felsurrantam a lépcsőn,a biztonsági kamerák holttereit követve. A kilincs kicsit trükkös volt szembeforduló hüvelykujj nélkül,de megoldottam. A konyhaszekrény pedig tényleg tömve volt minden földi jóval. Ekkor azonban megcsörrent a kulcs a zárban. Ezek hazaértek. Most nem tudom,mi lesz.Ez ugyanis már a galambok területe. Fel fognak nyomni a zsaruknál.

Anikó Szabó

“

Nos. Igazán nem szeretnék felfuvalkodottnak tűnni, de amúgyis jót tett a fiatalembernek egy kis mozgás. Látták önök is, hogy elnyelte az aputest. Pedig én ismerem már régről. Egy-két évvel ezelőtt, még kaparófának lehetett használni a hasizmait. Így hát talán hálásak lehetnének nekem, hogy óvom az egészségét.
Arról nem beszélve, hogy tök jól éreztem magam ott fent, ő meg erőszakkal lecibált. Máskor megvárom, amíg a szomszéd Laci bácsi megint felgyújtja a konyháját, akkor legalább nyugtom van.

Hajni Tóth-Kiss

“

mondhatsz te bármit, én felülről látlak
odalent hiába nézel ki másnak
idefentről látom én gyarló hibádat
nyávoghatsz, voníthatsz,
mennyire igyekszel
magadba rondítasz
újra és ezerszer
kússzál csak, tekeregj
álcádba kapaszkodj,
aki csak hízeleg
azokhoz ragaszkodj.
mindvégig nézlek
már tudom, hogy ki vagy,
figyelem lépted,
várva, hogy ébredj,
menj tovább, magad
ha becsapod, jelzem:
nem versz át engem.

Andrea Gablyasz

“

Égből néz le a macska
Emberek világát nyávogja.
Magaslati levegőre vagyva
Térfigyelő mostantól
a tisztességes posztja.
Oszlop dísz lett a sorsa.

Edit Novinics